Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY JÁNOS (1837–1905)

Wekerle és a modus vivendik c. részében is, ahol Wekerle Sándor miniszterelnököt ekként jellemezte: „Van benne valami zamat I. Na­póleonból, Metternichböl és Rónay Jánosból. A Napóleon végtelen önbizalmából játszva csinálni meg nagy dolgokat és fömigálni a nagy veszélyeket. Csak Wekerle képes oly könnyedén, oly mosolygó­sán fogni a kormány-gyeplőket, mintha pamutot tartana egy szép asszonynak. Van benne a Metternich bűvészies ügyességéből, szemei kitűnőek a homályban, s keze biztos a szövevények kibontásánál. És van benne végre valami patriarchális, valami bursikóz41 (hiszen em­líthettem volna egy más közönséges embert is) Rónay Jánosból, az ő ártatlan szívjóságából42 43 és jól eső gyermekded naivitásából. Csodá­latos összekeveredése a titánok felötlő tulajdonságainak a kicsinyek polgárias erényeivel. Avagy nem csodálatos egy Napóleon, akinek fájna egy legyet agyontaposni? Ki tudna elképzelni egy Metternic- het, akiből az epe hiányzik? Láttatok-e már egy Herkulest, aki bír az oroszlány bátorságával belerohanni a veszedelembe, de nem bír a gyermek bátorságával, szembe kellemetlent mondani valakinek. S így torlódik össze annyi zagyva szín, hogy mikor Napóleon sastekintetét, emberfölötti röptét kezdjük felösmergetni Wekerlében, akkor e Napóleon-kópiából egyszerre csak kiugrik Rónay János és mikor a jóságos, szelídlelkű, ártatlan kedélyű Rónay János naiv egy­szerűségében gyönyörködünk, egyszerre csak kipattan a fals Rónay Jánosból a vesékbe látó Metternich. ”43 Érdekes, hogy míg Mikszáth 1883 és 1894 között - mint föntebb láthattuk is - jó néhány alkalommal tollhegyre tűzte Rónayt, ezt kö­vetően már egyetlen írásában sem fordult elő többet a neve. János, mióta képviselő lett, állandóan Budapesten lakott, nyáron azonban, midőn a képviselőház szünetet tartott, Zomborra ment nyaralni. Volt az öreg házban egy szoba, amelynek ablaka a folyosóra nyílott, tehát meglehetősen sötét volt, azt a „János szobájának” nevezték. Ebben ő bizony csak aludni járt, az egész napját, állandóan csibukot szívva, a nagy ebédlőben vagy a kertben töltötte. Volt egy külön öblös csibukja, amelyet Zomboron hagyott, s midőn hazajött, az inas már vitte neki a megtömött csibukot. Kedélyes, tréfás ember volt, szellemes vicceket mondott, s azokon ő maga is nagyokat nevetett. Per­sze, ő is mindennap járt a Marosra fürdeni. Ez így tartott 1886 nyaráig, ami­kor gyökeres változás állott be életében. Ekkor ismerkedett meg későbbi fele­ségével, pacséri Mészáros Dyával, aki ebben az időben dr. Vargay Ferenc bu­dapesti ügyvédnek volt válófélben lévő felesége. Vargayné, pénz dolgában Fiatalosan, diákos jókedvű, legénykedő, pajzán 42 Rónay jószívűsége megjelent másutt is Mikszáthnál. 1892. december 16-i parlamenti tudósí­tásában írta: „Ha szívet kerestek, ott van nektek Rónay János.”MKÖM 81. kötet. i. m. 240. Elképzelhető, hogy ez a kedveskedőbb gesztus azzal volt összefüggésben, hogy Rónay János ekkor már megajándékozta Mikszáthtot azzal az ezüst cigarettatárcával, amelyet az író ha­gyatékában találtak, http://www.nograd.net/irodalom/mikszath/hagyatek/ 43 MKÖM 83. kötet. Cikkek és karcolatok XXXIII. 1894. január - december. Bp. 1988.147-148. 305

Next

/
Oldalképek
Tartalom