Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY JÁNOS (1837–1905)
megszorulván, egy igen értékes festményét, amely a „Judit Holofernes fejével” címet viseli, el szándékozott adni, és az illetékesek engedelmével kisorsolás végett kiállították a képviselőház büféjében. Itt ismerkedett össze az akkor már 50. évében járó János a nálánál 21 évvel fiatalabb szépasszonnyal, és elkezdett neki udvarolni. A képet kisorsoltatván dr. Kämmerer Ernő nyerte el, aki azt 1915-ben 5000 koronáért eladta a Szépművészeti Múzeumnak, ahol az ma is látható.44 Dr. Vargay is tudomást szerzett arról, hogy János a felesége után jár, és egy alkalommal, midőn a képviselőházból János távozóban volt, a Sándor utcában megtámadta és inzultálni akarta, de csepergős idő lévén János esernyőt nyitott, és így az ütés az ernyőt érte. Persze, lovagias folytatása lett az ügynek. János ekkor már elhatározta, hogy feleségül vesz Vargaynét, egyelőre azonban a válóper még folyamatban volt, így az egybekelésük késedelmet szenvedett. Hogy Vargaynénak némi jövedelmet biztosítson, egy trafikot vásárolt részére, amely azonban nem ment jól, úgy hogy be kellett zárni. Akkor János az egész trafikot elhozta Zomborra, azon szándékkal, hogy úgy a dohány-, mint egyéb készletet és apróságokat lassan eladogatja. Szobájában raktározta el a holmikat, és felszólította a családtagjait, hogy vásároljanak. Sok felnőtt fiatalember volt akkor otthon, úgymint Laci, Aladár, János, aztán a serdültek, mint Misi bátyám, Bene Lajos, Borzecki Leó, na meg a nyáron ott lévő vendég fiatalemberek, akiknek nagy mulatságot okozott, hogy egyszerre mentek be János bácsihoz, és míg az egyik szóval tartotta, addig a többiek lopkodták a szivarokat, a dohányt. Persze János bácsi ezt észrevette, és nagyon haragudott, és szidta őket, azok pedig nagyokat nevettek. Látva János bácsi, hogy így nem boldogul, mert csak kára származik, az egészet eladta valamelyik zombori kereskedőnek. Közeledett az 1887. évi képviselőválasztások ideje, és híre terjedt, hogy gróf Nákó Kálmán fel szándékozik lépni a nagyszentmiklósi kerületben szabadelvű párti programmal. Midőn pár héttel a jelölések megtörténte előtt János bácsi lement Zomborra, a faluból nagy küldöttség várta az állomáson, s midőn a vasúti kocsiból kiszállt, Nagy Károly akkori plébános üdvözölte és felkérte, hogy ne hagyja el a kerületet, mert feltétlen bizalmát élvezi a választóknak. János válasza után a küldöttség élén gyalog vonult be a községbe. Hiába volt azonban a kiszombori választók megnyilatkozása, mert gróf Nákó- val szemben, aki a kerület legnagyobb birtokosa volt, céltalan lett volna fellépni. Gróf Nákónak azonban atyám személyében mégis akadt ellenjelöltje, de persze azért megválasztották. Tisza Kálmán azonban olyan hű és régi hívét, mint amilyen János volt, nem engedte kisemmizni, így aztán ő a törökkanizsai - azelőtt óbessenyői - kerületben lett hivatalos jelölt, s meg is választották, két cikluson keresztül ezt képviselte. Itt választották meg 1887 júniusában és 1892 januárjában, a gróf Szapáry-féle téli választások alkalmával. 44 Ezt a képet Jan Lys festette, ki szül. 1590-ben, megh. 1629-ben. Haarlemi iskola, vászon, 129 cm magas, 104 cm széles. Van még egy ugyanezt a témát ábrázoló kép a múzeumban, de az fára van festve és sokkal kisebb. 306
