Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) MÓRIC (1813–1890)
A harmadik Apróságok” című tárcát maga Balás Frigyes fő- szerkesztő vetette papírra epébe mártott tollal. A téma természetesen kapott címének a megvonása és a főispán alkalmatlansága. Elöljáróban már kijelentette a szerző, hogy Rónayról nem lehet komoly cikket írni. Valóban az írás nem komoly, igazából csak önmaga védelméről és a főispán gúnyos szapulásából áll. Balás a megvont címével kapcsolatban a következőket fejtette ki: ,fizt mondta továbbá, hogy az ön által adományozott címre érdemtelenné tettem magam, s azért visszavonja! Tegye azt saját gusztusa szerint; de azt hiszem, vagyok olyan érdemes a főjegyzői címre, mint ön a főispáni méltóságra. Annyiban lehet csupán a különbség, hogy én a semmit nem tevésért nem húzok fizetést, méltóságod pedig haragszik, ha a hónap elsején pontosan nem érkezik meg Kiszomborra az angária. Pedig hát egyformán dolgozunk.”49 A főszerkesztő a továbbiakban még többször visszatért a főispáni fizetésre, amiről így fejtette ki a véleményét: „Kimondom most nyíltan, hogy mi fáj!!? Az fáj, hogy ön az országos pénztárból 4000 forintot vesz fel évenként érdemtelenül. Ez fáj méltóságos úr!”49 50 A Torontói augusztus 28-i számában - napirenden tartva a Rónay Móric elleni támadást - részleteket közölt a Magyar Politika, A Hon, és a Pesti Naplóban megjelent Rónay- ellenes cikkekből. 1873. október 2-án keltezetten jelentette Móric Kiszomborról a belügyminiszternek, hogy fontos dolgai miatt a Temes megyei komjáti birtokára utazik 8-10 nap ott-tartózkodásra. Emil szerint szüretre mentek. Komjáton 3-4 nap alatt végeztek a szürettel, és hazafelé útjukban még meglátogatták Aradon Fedrigoniékat, amikor az öregúr már gyengélkedett, de az orvosi vélemény szerint nem volt ok aggodalomra, ők azért nyugodtan hazautaztak Zomborra. Másnap jött Aradról a sürgöny, amelyben tudatták Fedrigoninak október 12- én bekövetkezett halálát, így ők másnap reggel visszakocsiztak Aradra, mert hiszen akkor még vonaton csak a Szőreg-Nagykikinda-Temesvár-Vinga útvonalon keresztül lehetett Aradra utazni. A temetés nagy katonai dísszel október 14-én ment végbe, amely után elhatározta a család, hogy az özvegy és Nanette tante - aki, hogy ki volt, nem tudom - Zomborra fognak költözni. Móric Emillel hazament Zomborra, míg Luize ottmaradt az anyjánál a háztartást feloszlatni, s csak miután mindent elrendeztek, Temesváron keresztül vonaton Szőregre utaztak, ahol várta őket a kocsi. Az özvegy Fedrigoniné Zomboron élte le hátralévő életét, és 1883. július 27-én, 82. évében hunyt el. A Móric által épített sírboltban temették el férje mellé, akinek hamvait Aradról szintén odaszállították. Midőn Móric a távolléte alatt érkezett postáját felbontotta, azok között volt a belügyminiszternek két levele, egyikben köszönetét mondott neki a határőr- vidék visszacsatolása körüli tevékenykedéséért, a másikban felszólította, hogy 49 Uo. 5° Uo. 238
