Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) MÓRIC (1813–1890)
szerint igen jól tudják ők, hogy a főispánnak hivatalos példány nem jár, de azért küldték a lapot, mert gondolták, hogy mint magyar úriember, támogatja a megyében megjelenő egyetlen magyar lapot, de úgy látszik, hogy a főispán nem kíváncsi a megye általános szükségletére és hangulatára. A másik balfogás az volt, hogy az augusztus 12-én megtartott megyei közgyűlés második napján, tehát 13-én este 7 óra tájban, amidőn már csak egykét bizottsági tag és a tisztviselők voltak jelen, Balás Frigyest a tb. főjegyzői címétől megfosztottnak jelentette ki, azon indoklással, hogy vele, mint főispánnal tiszteletlenül viselkedett. Másnap a Torontálban Főispáni botrány címmel leírták az esetet. A cikk több kérdést is felvetett: melyik cikke tartalmazott a főispán ellen sértést? Helyes eljárás-e, hogy ha sértve érzi magát, a sajtótörvény mellőzésével maga bíráskodik? Joga van-e valamely megyei tisztviselőt fegyelmi eljárás nélkül elmozdítani? De nem csak a Torontálban, hanem a megye határán túl is nagy feltűnést keltett az eset. A Budapesten megjelenő Ellenőr, a Magyar Politika és a Pesti Napló keményen ki is kelt Móric eljárása ellen, és midőn tiltakoztak a hatalmi túlkapás és jogsértés ellen, ilyen kitételeket használtak: „a főispán tehetetlen pulykamérgének kifolyása”, egyben felhívták a kormány figyelmét, és elégtételt követeltek. Egyedül a Grossbecskereker Wochenblatt vette pártfogásába, mondván, hogy sértett családi érdekeknek tulajdonítható a főispán ellen indított hajsza. Ez nyilván Dániel Jánosra célzás.47 A Wochenblattban megjelent védelmező cikkre azonnal reagált a Torontói Augusztus 21-i számában első oldalon három cikket közölt. Mindhárom írás keményen, több helyen gúnyosan bírálta Rónay Móricot eljárása miatt. Az egyik írásban az Ellenőr című lapban megjelenteket kommentálta a szerkesztőség, a másikban, amely ,A- főispáni botrányhoz” címet viseli, Rónay főispánságával kapcsolatban a következő, nem éppen hízelgő megállapításokat tette a névtelen szerző: „Kiszombori Rónay Móric arról nem tehet, hogy Torontói megye főispánjává lett kinevezve, amire érdemek hiányában igényt soha sem tartott, jól tudván, hogy a megyei közösség szeretetére s tiszteletére szert tenni nem képes. Konstatáljuk azt is, hogy miután a kinevezést mégis elfogadta, vártuk, hogy jó szolgálatokkal, szerény szívességekkel állandóan gyakorlott jó akarat részrehajlatlansággal jobb hírnevet szerez. Konstatáljuk végre, hogy mikor a törvényeket mellőzve, maga magának bíráskodott, és kedvelt főjegyzőnket bosz- szúállásból hivatalától megfosztotta, csakugyan valóságos botrányt követett el.”48 A cikkek elolvasása után felmerülhetett az olvasókban a kérdés: hová tűntek a két évvel korábbi főispáni beiktatáskor elhangzott, Rónay Móricot méltató szép szavak? 47 [Rónay] Emil önéletrajzában azt írja, hogy Móric a támadó cikkre a Pesti Naplóban válaszolt. Abban én ilyen cikket nem találtam, tehát nyilván Emil tévedett. Azt hiszem, hogy a Grossbecskereker Wochenblatt cikkét írta vagy sugalmazta Móric, de persze nem írta alá. Ugyanis ebben vannak azok az érvek, amelyeket Emil is megemlit, hogy sértett családi érdek stb. 48 Torontói. 1873. aug. 21. 237
