Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY (OEXEL) MÓRIC (1813–1890)

napig tartott, mert augusztus 14-én még Nagybecskereken volt, 24-én pedig már Zomborról keltezte fentebb említett, e tárgybani jelentését. Ezzel a területtel magyar elemet nem, ellenben annál több nemzetiséget, főleg szerbet csatoltak a megyéhez, amelyek között igen heves izgatás folyt az Omladina részéről. Jelmondatuk volt, hogy nekik szabadság kell, de nem magyar, hanem szerb szabadság. Temes vármegyében, ahol Ormos Zsigmond volt a főispán, meg tudták fékezni őket, Torontálban azonban semmi sem történt ellenük. Ezt a Temesi Lapok szóba is hozta, és Móricot tette felelőssé, mondván: „ahelyett, hogy székhelyén, Nagybecskereken intézkednék, mérföldekre menő távolságban kényelmesen ül Kiszomboron, és ott jól táplált testét ápolván mindent a jó Istenre és a nagy prófétára, Mileticsre bíz.”45 Ugyanezen időben kolerajárvány dühöngött az egész vármegyében, így Zomboron is. A délvidéken fentebb említett utazása alatt Perlaszon kismértékben Móric is megkapta, de már másnap továbbutazott. 46

Még egyszer, szeptember 5-én Móric lement családostól Nagybecskerekre, de már szeptember 23-án ismét Zomboron voltak, s többé már - mint főispán - nem volt Nagybecskereken, mert rövidesen lemondott.

1872-ben indult meg a Torontál című első magyar nyelvű hetilap, amelyet Balás Frigyes eleméri földbirtokos, vármegyei tb. főjegyző szerkesztett. Ebben már a tél folyamán jelentek meg cikkek, amelyekben a jó közigazgatásról volt szó, de személyileg senkit sem támadtak. 1873 nyarán azonban a Temesi Lapokban és a Neue Temesvarer Zeitungban Torontálból küldött értesítés jelent meg, amelyben arról volt szó, hogy Móric lemondani szándékozik. A Torontál június 12-i számában erre válaszként vezércikk jelent meg, ilyen mottóval: „Lemondani, lemondani, könnyű nektek azt mondani.” Ez már erős támadást tartalmazott Móric ellen, többek között kifejti, hogy a főispánban nem bír a megye használható munkaerőt, hogy évente kétszer eljár ugyan a közgyűlésekre, rendesen csak a gyűlés előtti napon érkezik meg, módjában sincs az ügyek állásáról tájékozódást szerezni, menetére semmi befolyása nincs, de ebben ki is merül a tevékenysége. Megemlíti, hogy a megyében nagyon csodálkoztak, midőn főispánnak ki lett nevezve, mert azóta, hogy az alispánság- ról leköszönt, mindaddig, míg főispánnak ki nem nevezték, egy gyűlésre sem ment el, és nem érdeklődött a megyei ügyek iránt, és különben is erre a magas állásra semmi érdeme nem volt. Szemére veti, hogy a tisztújításkor - mint azt rebesgetik - a kulisszák mögött a Deák-párt jelöltje ellen dolgozott, s a képviselőválasztásokkal sem törődött, hanem otthon ült Kiszomboron.

A cikk valóban erős volt, ami Móricot alaposan felbosszantotta, és mire - mondhatjuk - ballépéssel válaszolt. Első ballépése volt, hogy a Torontál számát visszaküldte, s mellé a következő sorokat írta: „Visszaküldetik, mert nem fizettetett elő, ha pedig hivatalos példány akar lenni, küldessék a t. alispáni hivatalnak.” Ez a levél alkalmat adott a Torontálnak egy gúnyos cikkre, mely

45 Torontál vármegye. Szerk. Borovszky Samu. i. m., Emil önéletrajza, a Torontál és a Temesi Lapok egykorú számai. Miletics Szvetozár volt az Omladina vezére.

46 [Rónay] Emil önéletrajza

236