Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY (OEXEL) MÓRIC (1813–1890)

december i-jei levelében utasította Rákóczi (időközben Parcsetich szerb hangzású nevét megváltoztatta) Hugó főszolgabírót arra, hogy az „ilyen elégedetlenséget gerjesztő egyének ellen erélyesen” lépjen föl, a békebontókat vonja felelősségre, és ha kell, tartóztassa le, egyúttal kísértesse be őket Nagybecskerekre.22

1848 végén és 184g januárjában súlyos harcok folytak Magyar- ország területén. Január 5-én herceg Windisch-Grätz csapatai bevonultak a kiürített fővárosba. A magyar kormány Debrecenbe húzódott, és az ott tartott haditanácsban elhatározta, hogy a Bánságban levő katonai erőket kivonja, és az ország belsejében összpontosítja, valamint megerősítik a Maros védvonalát. Amint a magyar csapatok megkezdték visszavonulásukat, a szerb felkelők könnyűszerrel elfoglalták Versecet, utána nem soká Nagybecskereket, Törökbecsét, Nagykikindát. A délvidéki, bánsági, torontáli menekültek áradata elindult Csongrád, Csanád megyék és Szeged felé. Nem csak a nép menekült, hanem menekült Torontói megye tisztikara is. A menekültek ügyében Rónay Móric Szeged polgármesteréhez fordult. Levelében a következőket írta: „Midőn a lázadásban levő végvidéki rácok és rabló serviánok ellen magát 9 hónapig tartott torontáli jóérzelmű népesség elvégre azon sorsra jutott, hogy a katonaság elvonásával a megye feladatván. Magukat a lakosok a rabló serviánok ellen bátorságba lenni nem vélték, s azért kivált a magyarság, részint Csanád, részint Csongrád vármegyékbe költözik, s mikor meg lennék győződve, miszerint a magyar a magyart szívesen fogadva, az ideiglenesen innen eltávozott, jó érzelmű népünk irányában, az ottani lakosok nemzetünket jellemző vendégszeretetet tanúsítanak, hivatalosan keresem meg tisztelt polgármester urat, hogy eme zordon évszakban, hajlékot és élelmet kereső népünknek, az illető tisztviselő urak által, kézre járni szíveskedjék.” 23

Kossuth Lajos, mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke, 184g. január tg-én utasította Torontói megyét, hogy székhelyét ideiglenesen Szegedre helyezze át, és ott kezdje meg munkáját. A parancs ellenére a megye Makón állapodott meg. Talán azért -feltételezhetjük mert Rónay Móric közelebb került lakásához, falujához, Zomborhoz. Kossuth „megütközéssel” értesült a megye elhatározásáról, Makóra költözéséről. Újólag szigorúan megparancsolta a szegedi székhelyre való áttelepülést. Ám ezt a parancsot sem hajtották végre. Torontói megye tisztikara csak április 16-án költözött át Nagyszentmiklósra, amikor már folyamatban volt Bácska és a Bánság megtisztítása az ellenségtől.24

22 ÚTL. Kigyűjtött iratok. 76 (2).

23 Közli: G. Tóth Ilona: Az 1848/49 évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentumai a Csongrád Megyei Levéltárban, i. m. 285.

24 Gilicze János: Torontói vármegyei menekültek Csanád vármegyében a szabadságharc idején. Kézirat. 3-4.

220