Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
OEXEL JÁNOS JAKAB, A BEVÁNDOROLT (1677–1730
dett meg Jakab Komáromban, aztán megtelepedését véglegesnek tekintette, szüksége merült fel annak, hogy honosságot és ezzel együtt a magyar nemességet megszerezze, hiszen a kiváltságokra szüksége volt, már csak az adózás szempontjából is. Az indigenatus [honosság, állampolgárság] megszerzése az adott körülmények között lehetetlen volt, mert tudjuk, hogy csupán az országgyűlés törvényhozási úton honfiúsíthatott, ami akkor alig volt lehetséges, mert a fenti háborús viszonyok között országgyűlést nem tartottak. Másrészt a bárói indigenatus jóval drágább lett volna, mint a nemesség, amelynek díja kb. 2000 forint volt, míg az előbbi talán tízszerese, ezért határozhatta el magát Jakab, hogy tekintet nélkül arra, hogy mi volt Bajorországban, magyar nemességet kért, amit meg is kapott. Címerül valószínűleg az eredet emlékére a kétfarkú bajor oroszlánt, sisakdíszül pedig a friedenbergi bővített címernek a három halmon álló, kiterjesztett szárnyú békegalambját. A címeres levél 1714. május 10-én kelt Laxenburgban, szövegében az van, hogy mielőtt erre a nemességre emeltetett volna, libertinus volt, ami egyesek szerint Freiherrt jelent, mások szerint olyan szabad embert, aki kevesebb ugyan, mint a nemes ember, de több mint a városi polgár, s Jakabnak ebből a házasságából egy fia, József Ignác Ádám, és több leánya született, közöttük Mária Rozina, aki a magyar nemesi levélben is benne van. Jakab sörfőző mester volt, és saját sörgyára volt. Anna Klára 1710. október 8- * * adott a kir. Kamarának, aminek ellenében bérbe kapta a király borát, ami abból állt, hogy július és augusztus hónapokban Komáromban senki másnak nem volt szabad semmiféle szeszesitalt árusítani, csakis neki. Dacára annak, hogy hivatala mellett még ez a nagy jövedelmet hajtó regálébérlete is volt, halála után kb. 30000 forint hiány mutatkozott. Özvegye azonnal felutazott Bécsbe, és nemcsak azt eszközölte ki I. Józseftől, hogy a hiányt elengedte és az elszámolást beszüntette, hanem azt is, hogy a regálebérletet a Friedberg árváknak meghagyták. Az özvegy hamarosan férjhez ment gróf Lubrechthez, aki azon túl a mostohagyermekeinek a király bora bérletét is kezelte. A város maga akarta a bérletet kivenni, és több bért is ígért, mint amit a Friedberg árvák fizettek, azonban az udvari kamara, felsőbb utasításra, dacára annak, hogy Mansfeld herceg, a komáromi főparancsnok is a város ajánlatát pártolta, a Friedberg árváknak adta. Ebből aztán évekig tartó súrlódások keletkeztek, míg végre 1723. június végén a város házról-házra járva kihirdette, hogy aki Lubrecht gróftól a bormérésre engedélyt kér vagy vált, vagy aki neki bort vagy sört elad vagy pincét kölcsönöz, 100 Ft büntetést fizet. Lubrecht addig ui. mindig Komáromban szerezte be a szeszesitalokat, bérelt helyiségeket, s adta pénzért másoknak az italmérési engedélyt stb. Nagy meglepetés volt számára tehát, hogy egyszerre nem tudott semmit beszerezni, és mivel máshonnan előre nem gondoskodott italról, nagy zavarba jött, az üzlet megakadt, s a városban volt negyven sörház és hatvan kocsma július t-jén bezárt. Lubrecht futott fűhöz-fához, elsősorban az udvari kamarához, kérvén, hogy katonai karhatalmat rendeljenek ki a ribillió letörésére. A kamara fel is írt a haditanácshoz ilyen értelemben, de azt a választ kapta, hogy a törvény értelmében magánosok ellen csak akkor rendelhetnek ki haderőt, ha azt a magyar kancellária kívánja. Az udvari kamara 1723. augusztus 10-én a magyar kancelláriához fordult, hogy kérje ő is a haditanácstól katonai csapatok kirendelését a komáromi ribillió letörésére. A magyar kancellária erre csak szeptember 18-án adott választ, amikor gróf Lubrecht italmérési ideje már lejárt, de a kancellária azon a véleményen volt, hogy mielőtt katonai erő kirendelését kérné, meg kell vizsgáltatni az ügyet. Nedeczky Ferenc nádori jegyző elnöklete alatt vizsgálóbizottságot küldtek ki, s kiderült, hogy nemcsak a ribillió vádja omlott össze, de gróf Lubrecht is jobbnak látta Komáromból elköltözni. (Takáts Sándor: A régi Magyarország jókedve. Bp. én. 287. Ribillió Komáromban.) 5 Nemesi oklevél szövege, amely benne van a Királyi Könyvekben. 21
