Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) MIHÁLY (1813–1873)
fejében nekünk 10000 Ft-ot kész fizetni, mivel hogy mi, mint egyedüli egyenes leányági örökösök a birtokot megtartani óhajtjuk, bátrak vagyunk viszont következő nyilatkozatot tenni: a néhai első szerzőtárs, Németszeghy István után maradt almási 1/18 rész annak leányági birtokában hasonló egyezkedés folytán 9000 Ft-ért bocsátatott, ámbár mint fennebb megjegyeztük, a részen kész lakóház és malom nem is volt, ámbár Németszeghy Ezsébet által használt birtokból 71 és 36, összesen 107 kát. hold birtokrészlet időközben a kir. kincstár tulajdonába csekély árért visszaváltatott, és ezen rész annyival kevesebb lett; ámbár végre az e részt illető úrbéri és szőlőváltságért kiutalványozott kötvények is a kir. kincstárnak szolgáltatta ki. Mindazonáltal úgy mint fennebb az égjük közszerző, Németszeghy János egyedül életben lévő leánya és unokája a Németszeghy Erzsébet hagyatékát tevő, az ő magvaszakadásával a kir. kincstárra háramlott almási 547. sz. tkv-ben foglalt összes birtok örök- váltság díjául ezennel 9000 Ft-ot ajánlunk, s elfogadását annyival is inkább reméljük, mert ha az összes birtok nem ugyan mint a hagyatéki tárgyaláskor 22000, hanem legfeljebb 30000 Ft-ra becsültetnék is, az általunk követelésbe vett 36545 Ft-ból 21000 Ft legalább ítéletileg is megállapíttatnék részünkre, s ehhez számítva a megajánlott 9000 Ft-ot, ez egész birtok teljes becsértéke fedezve lenne.” Eme ajánlat még Mihály életében történt, bizonyára az ővele történt tanácskozás után. Hogy erre milyen választ adott a kincstár, nem tudom, mert 2 ügydarab hiányzik, van azonban egy kelet nélküli fogalmazvány az iratok között, amelyet dr. Kormos Béla nagyszentmiklósi kir. közjegyző fogalmazott, ebből megállapítható, hogy a kincstár nem fogadta el, mire az örökösök 10000 Ft-ra emelték fel az ajánlatukat, de a kincstár azt sem fogadta el, hanem kilátásba helyezte, hogy amennyiben kedvezőbb ajánlatot nem tesznek, a kincstári ügyészséget utasítani fogja, hogy a birtok visszaváltása iránti pert indítsa meg. Erre a beadványra válasz nem érkezett, mire dr. Kormos 1875. október 21-én megsürgette a választ. Erre sem jött válasz, legalábbis a rendelkezésemre álló iratok között nincsen, hanem a kincstári ügyészség pert tett folyamatba, mit meg is nyert, és így úgy a birtok, mint a kincstár által annak idején felajánlott 10000 Ft kártérítési összeg is elveszett. Azt hiszem, valami visszaváltási összeget és bizonyos beruházási térítményt kaptak, ámbár a kincstár a per során - amelyet nem ismerek - bizonyra azzal érvelt, amit a hagyatéki tárgyaláson is felhozott már, hogy sokkal nagyobb összegeket fizetett ki a különféle hitelezőknek, mint a visszaváltási összeg, melyet jogerős bírói ítélet már meghatározott. A tudott adatokból az a gondolatom támadt, hogy azért nem sikerült a kincstárral megegyezni a birtok megtartása tárgyában, mert azoknak az ösz- szegeknek a megfizetéséről, amelyeket a kincstár a Németszeghy János után maradt adósságok rendezésére fordított, az örökösök nem akartak tudni, illetve azt olyan követelésekért akarták elszámolni, amelyet a kincstár, mint a birtok jogszerű tulajdonosa, már a birtok tartozékára vett fel. Azt hiszem, a Németszeghy család másik ágának kedvéért hagyta meg a birtokot a kincstár 9000 Ft-ban, mert az tehermentes lehetett, ha tehát ők a kincstárnak megté207
