Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) MIHÁLY (1813–1873)
rítették volna a János adósságaiért kifizetett összeget, és azon felül ajánlották volna fel a 9000 Ft-ot, megmaradhatott volna a birtokukban. Tekintettel arra, hogy a kincstár elismerte, de még az 1856-ban hozott jogerős ítélet szerint kötelezve is volt az inskripcionális összeget, valamint a bizonyított beruházási költségeket megtéríteni, valamely összeget bizonyára kaptak, de hogy menynyit, a meglévő iratokból nem tűnik ki. Erre enged következtetni dr. Grubits ügyvédnek 1906. április 5-én dr. Aczél Béla ügyvédhez intézett levelének 2. pontja, amely szerint: „Rónay úr68 édesanyja iratai között állítólag van egy írás, melyben tudomására hozza, hogy a Németszeghy család leszármazottja, ha ezt igazolni tudja, a 10000 Ft és ennek 5 %-a 1852. évből fölveheti, mely deponálva van, ezen összegre vonatkozólag Rónay úr elhalt Alajos bátyja szintén állítólag 3000 Ft-ban kiegyezett volna, de hogy így van-e, Rónay úr nem tudja.” Dr. Aczél budapesti ügyvéd erre a következő választ adta: „A kincstár peréről van tudomásom - az akkori pénzügyi ügyészség indította -, de ez a zombori cs. kir. kér. bíróság előtt folyt, s ha érdemes lesz, leutazom, hogy azt tanulmányozzam. Ha a donatios levélben kiköttetett, hogy csak a férfi ág kihaltáig adományoztatik a birtok, úgy a kincstár, mint nézetem szerint jogosan perelte vissza. Ennek azonban egy másik következménye is lenne, ti. hogy itt egy földváltság-összegről lenne szó, s miután az állag a kincstárra szállt vissza még 1848-ban, természetes, hogy a váltság-összeg is azt illeti, mint dologi jog. Tudtommal a kincstár érdeklődött is az összeg iránt, de további lépéseket 1870 óta annak megszerzése végett nem tett, úgy hogy ha Rónay úr érdekében fellépnék, okvetlen perelnünk kellene a kincstárral, föltételezve, hogy Rónay úr kizárólagos örökösödési jogait a./ ifj. Németszeghy István, b./ Erzsébet (Lizi) és Nina után képesek lennénk beigazolni.” Ha kapott is Mari grószi valamit, azt mindenesetre magának tartotta, innen magyarázható, hogy Lacinak nem volt erről tudomása. Felemlítem még dr. Sebők ügyvédnek Mari grószihoz 1871. március 8-án intézett levelét: „Csaknem egy napon nyertem kezeimhez Milatsevics Márton szolgabíró végzését, mely szerint néhai Németszeghy Eliza hagyatéka tárgyalására 1871. március 23. napját tűzi ki. Ugyanaz előtti napon, március 6-án érkezett el Polgár Mihály ügyvéd úr levele, melyben hozzá intézett levelem fonalán törvényes szempontjait kifejtve ő is azon nézetben van, hogy a hagyatéki javak be és leszámítása a tárgyalástól különválasztassék, s időt nyerhessünk a birtok hosszabb időrei használatára, illetőleg a jövedelem húzására, mert mindaddig, míg a kincstár a számítolás szerint megállapítandó összeg utolsó fillérét ki nem fizetendi, egy talpalatnyi birtokrészt se engedek át az egészből, bármily kellemetlen vitákba kénytelenítve leendek ereszkedni, s minden törvényes eszközöket-módokat s lépéseket elválasztatandok, melyekkel jogaink védelmére küzdhetendek, s törekedni fogok, miszerint oly borsos liqidatiot nyúthassak a kincstári ügyész elé, melyből kifelejtve nem lesz se a tagosítási, s 68 Rónay Mihály és Németszeghy Mária legkisebb fiáról Rónay Lászlóról (1864-igog) van szó, ő akarta a 10000 Ft-ot valamiképpen megkapni, és azért kért jogi véleményt! 208
