Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) MIHÁLY (1813–1873)
Azért sem érvényesíthetik, mert különféle döntvények értelmében a nemesi javaknak a nemesi ingatlanokba történt beruházása is bizonyítandó, másképp a kincstár ellen nem érvényesíthetők. 3. Ezeken kívül pedig a törvények szerint a hozományi követelések fejében visszatartani jogot csupán a nőnek magának és közvetlenül csupán az özvegynek a férj után maradt ingatlanokra engednek meg, jelen esetben azonban a leszármazás sokkal távolabbi. 4. A szárazmalomra vonatkozólag megjegyzi a kincstár képviselője, hogy mivel a birtokkal annak idején egy szárazmalom is adományozásra került, tehát a mostani malom is visszaszáll a kincstárra. Az, hogy a kincstár a visz- szaháramlási jogát megállapító ítéletben nincs említés téve a malomról, nem bír fontossággal, mivel a malom a birtokrésznek tartozéka. Ha pedig a malom nem állana fenn, akkor annak az értéke a visszaváltási összegből levonásba hozható volna. 5. A Németszeghy János és Mária között létrejött osztályegyezség alapján követelt 12000 Ft-ra vonatkozólag ugyanaz a kincstár álláspontja, mint a 3. pontban a 2400 Ft követelés ellenében kifejtett. 6. A felszámított 1500 Ft birtokrendezési költségeket a kincstár csak azon esetben ismerné el, ha a beruházás valóban bizonyíttatnék is, de bizonyíttat- nék az is, hogy azokra a beruházásokra valóban szükség is volt. Végül - írta a kincstári ügyészség - az egyezségi ajánlat végsoraiba felhozott méltányossági okokat a kincstár jogi szempontból tekintetbe venni nem köteles, habár a kincstár a Strasser Fülöp és Rónay Mihályné Németszeghy Mária kezén volt mintegy 94 - és nem 10 -, illetve 34 hold terjedelmű birtokrészleteket, s a Kohn és Becktől beváltott szőlődézsmát haszonélvezte is, élvezte azt, mint azon kiváltott jószágok tulajdonosa, és az azokból húzott jövedelem beszámítás alapjául nem szolgálhat. A Latinovics Vincének fizetett 11342 Ft 41 krajcár Némethszeghy János adósságainak fedezéséül ítéltetett meg, ellenben a Némethszeghy János által Latinovics Vincének eladott úrbéri telekért megállapított 10725 Ft-nyi váltság iránti keresetből a kincstár a fennállott cs. kir. legfelsőbb törvényszék ítéletével végképp elüttetett, és így ezen tétel éppen úgy, mint Fischer Sámuel 68 Ft 26 krajcárnyi követelése a nőörökösöknek beszámítható rosszabbodás gyanánt tekintendő. „Az előadottak alapján tehát a magas minisztérium az elején idézett rendeletével a kincstári jogügyi igazgatóságot felhatalmazni méltóztatott, hogy a kétségbevonhatatlan inskripcionális és minden néven nevezendő beruházási és más követelések fejében a Németszeghy család nőörökösei részére egyelőre kerek számban 10000 Ft-ot, szóval tízezer Ft-nyi összeget felajánlhassanak, és ezen egyezségi alapon a birtokrész visszaváltása iránt intézkedve az eredményt jelentse be.” Kéri a jogügyi igazgatóság, hogy 30 nap alatt válaszoljanak. A kincstár ezen ellenjavaslatára igen gyorsan, már április 8-i kelettel adott Sebők az örökösök nevében választ, mondván, hogy mivel egyezkedésről van szó, válaszukban a kincstár érveivel nem kívánnak vitába bocsátkozni, csak a 2. és 4. pontra tesz némi megjegyzést, ellenben így folytatja: „A magas minisztérium azon ajánlata ellenében pedig, miszerint mindennemű követelésünk 206
