Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) MIHÁLY (1813–1873)
megváltás tárgyát, és ennek fele különben is az anyai végrendelet szerint Alföldyné Németszeghy Anna tulajdonát képezi. Innét van, hogy a kincstári ügyészség a magvaszakadási per indításakor a keresetlevélben erről a malomról nem tesz említést, és a jogerős bírói ítéletben sincs róla szó. 5. A kincstár által megváltásra kerülő birtokot még azon 12000 Ft teher is terheli, amelyet ifj. Németszeghy János és Rónayné Németszeghy Mária között 1848. november 6-án létrejött osztályegyezség táblázott be a birtokra. 6.1500 Ft mérnöki és csatornázási költség is elszámolandó. Összesen tehát 36545 Ft 45 krajcár váltságösszeget kívánnak a kincstártól békés kiegyenlítésül. A kincstár által kifizetett összegekre ezt adták elő: 1. Strasser Fülöpnek kifizetett ugyan a kincstár 4685 Ft-ot, de mivel a kincstár 1060 holddal több földet nyert birtokba, ezek eddigi haszonélvezete kétszer is felülmúlja ezt az összeget. 2. A Kohn Józsefnek és Beck Jakabnak fizetett 1050 Ft-ért a szőlődézsmá- ra nyert jogot a kincstár, aminek a megváltásáért 5000 Ft-nál több ítéltetett meg, és a kötvényeket a kincstár már meg is kapta. 3. A Rónaynénak fizetett 2646 Ft-ért 36 hold földet váltott magához a kincstár, aminek az évi jövedelme kétszer is felülmúlja ezt az összeget. 4. A Latinovics Vincének fizetett 11342 Ft 41 krajcár fejében a kincstár a földtehermentesítési kötvények után a volt jobbágyok által évenként kamattal együtt fog megtérítést kapni. Ezek szerint a kincstár jó üzletet csinált, és nagy nyereségre fog szert tenni. Erre a javaslatra a kincstár nevében a kincstári jogügyi igazgatóság a M. Kir. Pénzügyminisztérium rendeletére való hivatkozással csak két év múlva, 1873. március 7-én adott választ, ebben ismertette a kincstár álláspontját és megtette utolsó ajánlatát, mint következik: 1. A megállapított 3694 Ft 43 krajcár, vagy osztrák értékben 3879 Ft 45 krajcár ellen nem emel kifogást, ellenben az elkülönített legelőilletőségért felszámított 13800 Ft-ot nem fogadja el, mert azt az úrbéri rendezés révén kapták, és így az az adománybirtok tartozéka volt, ezért tehát külön térítési összeg nem jár. 2. A nemzetségi házért felszámított 8000 Ft-ot sem fogadja el a kincstár, mert az egykor az adományozás tárgyát képezte, így az akkor átadott épületek értéke a mostaniakból levonandó, és csak a különbözet térítendő meg, de csak akkor, ha az anyagok nem a jószágból kerültek ki. Azon állítás, hogy a háztelek egy részét idegen birtokosoktól szerezték, semmivel sem lett bizonyítva. 3. A nagyanyai, ill. anyai hozomány címén követelt 2400 Ft nem fogadható el a következő okokból: 1. mert a végrendelet 2. pontjában a nőörökösöknek az igényelt hozományi összeg fedezetéül különféle követelések, készpénzkövetelések, gazdasági tárgyak hagyományozhattak, a 3. pont értelmében a fiúörökös felhatalmazást kapott a nőörökösök követeléseinek 2500 Ft-tal való kiegyenlítésére. Márpedig akár élt a fiúörökös ezzel a joggal, akár nem, a nőörökösök saját bizonyítékaik szerint már egyszer végleg ki lettek elégítve, miért is ezt a követelésüket a kincstárral szemben többé nem érvényesíthetik. 2. 205
