Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) MIHÁLY (1813–1873)
és vissza kellett egy hajót önállóan elvezetni, Misi grószi lement Fiúméba, és az útról visszatérő Lojzit a mólón várta. Lojzinak igen gyenge szemei voltak, ezért a tengerészet nem neki való volt, miért is pályát változtatott, és a műegyetemre ment, mi szintén nem való gyenge szemű embernek, de hát előképzettsége arra képesítette, így nem volt mást mit csinálni. Dezső fia ekkor még csupán 16-17 éves ifjú volt, aki még a gimnáziumba járt. Nagy szomorúság érte 1863. október 19-én édesanyja elhunytéval, aki 74 év és 4 hónapos korában Zomboron kimúlt. Aránylag igen magas kort ért el, ami a Bene családban különösen ritka volt, mert náluk gyakori volt a tüdővész. Úgy tudom, hogy ő hozta a családunkba ezt a betegséget és ennek következményét, a skrofulát. Mihály gyermeki közül 4-en haltak meg tüdővészben. Tudjuk, hogy a második abszolutizmus, az ún. Schmerling-korszak nem tartott sokáig, mert a különböző körülmények oda érlelték a dolgokat, hogy őfelsége 1865. közepén december 10-re összehívta az országgyűlést. Csongrád megyében ismét Tomcsányi lett a főispán, a megyei bizottságok is megalakultak a képviselőválasztás vezetésére, a központi választmányt is megalakították, melynek elnökévé Rónay Mihályt hívták meg.63 A választások november 19-én folytak le, amikor Misi grószi Csongrádon jelöltette magát, és ahol 550 szavazattal 109 ellenében országgyűlési képviselőnek választották.64 Ennek az országgyűlésnek az volt a feladata, hogy az uralkodó és a nemzet között a kibékülést megteremtse. Alig fogott azonban hozzá a munkához, máris félbe kellett szakítani, mert kitört az olasz és a porosz háború. Eme háborúk befejezése után, 1866. november 19-én ismét összeült az országgyűlés, és tulajdonképpen ekkor kezdődött meg a kiegyezési tárgyalások menete, amelynek eredményei az 1867. évi törvények és a június 8-i koronázás lettek. Rónay Mihály az 1865. december 14-én összeült országgyűlés tagja lett, melynek mandátuma 1868. december 9-éig tartott. Deákpárti képviselőként és a kodifikációs bizottság tagjaként* 65 részese lehetett a kiegyezési törvények parlamenti előkészítésének. Ugyanakkor képviselőként a ciklus során egyetlenegyszer sem szólalt föl a plenáris üléseken. Amennyire a képviselőházi naplók név szerinti szavazásaiból kikövetkeztethető, 1867 decemberétől az ülések többségéről - minden bizonnyal betegség miatt - hiányzott, így érdemben képviselői tevékenységét már nem tudta ellátni. Még képviselősége alatt történt, hogy régi jó barátja és képviselőtársa, a nagynevű Klauzál Gábor elhunyt, aki sokat betegeskedvén 1866 tavasza óta 63 Csongrád vármegye 1865. október 5-én Szegváron tartott ülésén a közgyűlés Tomcsányi József főispán javaslatára a két 1860-as alispánt, Rónay Mihályt és Török Bálintot behelyettesítette korábbi tisztségébe, a bizottmány pedig vezetésükkel a két választókerület - Szegvár és Tápé - fenntartásával választotta meg a központi választmányt. A központi választmánynak tehát nem egy vezetője volt, hanem kettő. Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Magyarországon 1861-1868. Bp. 1999. Püski, 172. 64 Csergő [Károly] volt vármegyei főjegyző úr közlése. Lásd még: Ruszoly József: Országgyűlési képviselőválasztások Magyarországon 1861-1868. i.m. 173. 6s Képviselőházi Napló 1865-1868. II. kötet. Pest, 1866.106. 202
