Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) MIHÁLY (1813–1873)
Csongrád megye bizottmánya i860, december 19-én folytatta munkáját. Ekkor Rónay Mihály 1848-ban megválasztott első alispán maga és tisztségviselő társai nevében lemondott hivataláról. Tette ezt egyrészt azért, mert a szabadságharc bukása után kinevezett tisztikart nem ismerte el törvényesnek, magát és tisztviselőtársait tekintette jogfolytonosnak és legitimnek, ugyanakkor e lépéssel kívánta megteremteni a feltételét annak, hogy az új tisztikart meg lehessen választani. Ez december 20-án meg is történt: Mihályt ismét első alispánná választották. Tomcsányi József főispán a választást követően azonnal átadta neki a megye pecsétjét, egyben megbízta azzal, hogy egy 6 tagú bizottság élén vegye át a megyefőnöki iratokat, hogy ezzel az ügyintézés folyamatosságát biztosítani lehessen.60 Az új korszak azonban még egy évig sem tartott. A helytartótanács egyre- másra bocsátotta ki a törvénytelen rendeletéit, amelyek ellen az 1861. október 7-én Csongrádon tartott közgyűlés tiltakozott, és azokat megbotránkozva tette félre, a rendes évi közgyűlést pedig november 4-re Hódmezővásárhelyre hívta össze. Midőn ezt a közgyűlést meg akarták tartani, az alispán a Vásárhelyen állomásozó dzsidások parancsnokától, Entel őrnagytól oly értelmű tilalmat kapott, hogy ne merészelje a gyűlést megtartani, mert különben azt fegyveres erővel fogja megakadályozni. A kormány pedig azt követelte a tisztikartól, hogy az adókat erőszakkal hajtsa be, amire az nem volt hajlandó, és így az alispán az egész tisztikarral együtt a főispánhoz intézett levélben lemondott. A főispán pedig szintén azonnal lemondott.61 Ahogy a korabeli jegyzőkönyvben olvasható: „A közgyűlésre igen számosán jelentek meg, de a katonai hatalom közbejötté végett meg nem tarthatott.” A Rónay Mihály alispán által vezetett tisztikar rövid tanácskozás után „minek utána a törvényes térről magát letaszítva látta”, minden tisztviselő által aláírt levélben lemondott hivataláról. „Mindezek megtörténte után a jövőben bízva a tisztikar fájdalmas búcsú után egymástól elvált - szétoszlottak”62 Ezzel ismét megszakadt Mihály közéleti szereplése, Csongrád megye élére pedig megint az úgynevezett pecsovicsok kerültek vissza. Visszavonult tehát ismét Zomborra, és családjának élt, Zomboron gazdálkodott, de nem volt passzionátus gazda, inkább szerette a szobai életet, sokat írt és olvasott, különösen az akkor divatos regényeket, Jókait, báró Jósikát stb. szerette. Bizonyára Pesten töltötték az év egy részét, amióta saját házuk volt. Ekkor Ilona leányuk már férjnél volt, Lojzi fia pedig, aki Fiúméban elvégezte a Nautika nevű kereskedelmi tengeri szakiskolát, 1861-ben beiratkozott Bécsben a műegyetemre. Hagyományként fennmaradt, hogy midőn Lojzi a rövidtengeri hajózási kapitányi gyakorlati vizsgát letette, ami abból állt, hogy Fiúméból Velencébe 60 Molnár László: Csongrád vármegye közigazgatási szervezetének átalakulása 1848-1871. i. m. 148-149. 61 Zsilinszky Mihály: Csongrádvármegye története i. m. III.. 289-290. 62 Molnár László: Csongrád vármegye közigazgatási szervezetének átalakulása 1848-1871. i. m. 151. 201
