Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) JÁNOS (1809–1867)
Karácson] Emília úrnő, zombori létének 50 éves jubileumát üli. Nagy számmal jelentek meg ott rokonai és tisztelői, mert hiszen őt mindenki szereti és tiszteli, és ennek tulajdonítható, hogy olyan sokan jelentek meg e kegyeletes ünnepélyen, mely isteni tisztelettel kezdődött és víg családias lakomával végződött. Istentisztelet után mindenki igyekezett leróni a kegyelet adóját; a család és a vöröskereszt egylet, a község, az iskolás gyerekek, az egybegyűlt minden rangú és rendű tisztelők egymást igyekeztek a hódolatnyilvánításban megelőzni. A pompás ebéd, melyet nem pazarság, hanem finom ízlésű magyar konyha díszített, fűszerezve volt átérzett tósztokkal. Nagy Károly, a község lelkésze szépen ecsetelte a kitűnő magyar hölgy jótékonyságát. Rónay Móric visszapillantást tett az ünnepelt menyegzőjére és az akkori kedves múltra. Török Imre kiemelte a magyar gazdasszony érdemeit, mely természetes elegancia mellett a reális munkába nyilvánul, jó példával hat a vidékre, s mely jó tulajdon az ünnepelt gyermekeit is jellemzi. Szépen szólott még a helybeli orvos, amikor költői hasonlatok között, legnagyobb művészetnek deklarálta őnagysága azon ritka tulajdonát, mellyel mindenkit meghódít. A család tagjai: Rónay Jenő, János, Alajos, Lajos, különösen utóbbi, csattanós huszáros tósztokban jó kedvre derítették a társaságot. De még a fiú unoka Borcsenszky [sic! Helyesen: Borzecki] Palkó sem volt az utolsó bátor felköszöntésével, nem bizony! Fűszerezték továbbá az ünnepélyt a nagyszámú, mintegy 30 távirati üdvözletek. A tisztelők között láttuk grófNákó Kálmánt, Blaskovich István úri családját, özv. Eckhardtnét, Pozsonyi Eckhardt Oszkárt, polgármesterünket, Bánffy Gyulát, báró Baumgarten huszárkapitányt, a sok szép gyermeket, unokát stb. A család 44 családtag arcképével díszített nagy képpel, melynek közepén a jó anya, nagymama, illetve dédanya szerepel, lepte meg a jubilánst. A vöröskereszt egylet ezüstbe foglalt Szűz Mária képpel stb. Este aztán táncra kerekedtek, az öregek, de nem akarom nevezni ki, hamar elszéledtek, a fiatalok reggelig csevegtek, és így vége szakadt az ünnepélynek, de nem a kegyeletnek, mely szívünkben élni fog sokáig.”53 Mili néni 1890. június hóban kezdett betegeskedni. Voltaképpen semmi különös szervi baja nem volt, hanem általában gyenge fizikuma volt. Akkor még sikerült talpra állítani, és úgy látszott, hogy teljesen visszanyerte előbbi erejét. Amikor azonban 1891. január í-jén hírét vette, hogy Lajos bácsi Budapesten meghalt, ez a hír annyira hatott rá, hogy ágynak esett és azon a napon, amelyen Lajos bácsi földi maradványait január 3-án Zomborra lehozták, ő is a hajnali órákban, életének 75. évében (pontosan 74 éves 5 hónapos és 5 napos korában) kilehelte lelkét. Temetése január 5-én, egy hétfői napon ment végbe óriási részvét mellett. Mondták akkoriban, hogy Lajossal nem volt valami jó viszonyban és nagyon bántotta, hogy a nélkül halt meg, hogy vele kibékülhe53 Maros, 1882. nov. 26, i882.dec. 10. 177
