Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
A NAP
E fajta vívmányért biin, kárhozat volna a katonai létszámnak csak egy kutyamosóval való felemelése is. Más, igazi, értékes nemzeti vívmányról hallani sem akar a király. Északról meleget, az éjszakától világosságot ne várjunk. Ki fázik, ne jéggel takarózzék. Ki látni akar, ne bámuljon a sötétbe. Ha előre akarunk haladni, ne Bécs felé közeledjünk. A bécsi Burg sohasem volt és sohasem lesz magyar nemzeti vívmányok melegágya. A Burgba helyezett bizalom sziklára vetett mag! Ezért nem szabad még vitatkozni sem a létszámemelés kérdéséről. Ezért nem szabad újabb áldozattal terhelni a terhek alatt már is roskadozó nemzetet. Én, ha egyedül maradnék is, gyenge, de törhetetlen erővel küzdenék a telhetetlen Molochnak60 a nemzet vérével való újabb hizlalása ellen. De többen leszünk}. Velünk lesz Rákóczinak lelke, Kossuth szelleme! Velünk lesz az isten és a nép! Örökre csenevész, meddő marad az a fa, mely koronájától várja virágzását, fejlődését. Az anyaföldnek termőereje s a Napnak áldó melege növelik erőssé a törzset, ajándékozzák meg virággal az ágakat. Az anyaföldet kell mivelni, gondozni. Okszerű szociális, gazdasági törvényekkel a népet kell erőssé tenni. A nemzeti bizalom Napjának kell felragyogni fényes, forró sugaraival. Erős nép s ragyogó önbizalom teszik hatalmassá, dönthetetlené alkotmányunk ezeresztendős szent fáját. A belügyi államszerkezet kiépítése, a gyengének bizonyult alkatrészeknek kipróbáltakkal, viharállókkal való kicserélése, a közoktatás szinmagyarrá tétele, a választójog nemzeti irányú kiterjesztése, a választókerületek igazságos beosztása erőnknek áldozat nélkül való meghatványozódását eredményezik. Nemzeti vívmány lenne gerincünk megcsontosodása is! Hogy egyszer márfelemelt fejjel, önérzetesen merjünk beszélni a királyról s a királylyal. Ha nem szabad a májusi esőtől függővé tenni anyagi megerősödésünket, még kevésbé szabad egész nemzeti jövőnket olyan akarat szerint irányítani, mely a májusi esőnél is bizonytalanabb, mert míg ezt az isteni gondviselés bölcsessége igazgatja, addig a retiráló generálisok, begyepesedett eszü diplomaták, orvosi receptek, öregkori gyengeség, testi kívánságok gyarlóságának játékszere. Hogy mindjárt a mi jóságos, jó Urunk, nagyságos fejedelmünk Rákóczi temetése után ront elé a létszámemelésnek bécsi óhaja, a nevető örökösöket juttatja eszembe. Az osztrák már lelkesedésünket, a nagyok emléke iránt érzett mélységes kegyeletünket is meg akarja adóztatni, a maga javára akarja gyümölcsöztetni. A nemesszivü emberszeretet egy virágszálat kér a kegyelet koszorújából. A kamarilla koszorúkat követel hősök áldott emlékének hódolók seregéből. A létszámemelés kérdésének felvetése nemcsak időszerűtlen, hanem idejét tekintve perfid, kegyeletsértő, bécsies is. Különben mit várjunk az osztráktól? Nem jött onnan soha „jó adomány és tökéletes ajándék”. Vajh ha a Rákóczi emlékezetének tüzében összeégett volna hunyászkodásunk, megalázkodásunk, türelmességünk salakja, s az egybeforrt szivek Rákóczi sírjának fényénél megtalálnák azt az igaz, egyenes utat, mely a legszebb nemzeti vívmány, a független Magyarország földjére vezeti 60 Moloch: ókori föníciai napisten, akinek emberáldozatokat is hoztak. 94
