Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

A NAP

szágért, s boldog lesz... halálunk, hogyha meghalhatunk, vérünket onthatjuk Rákóczi népéért, magyar nemzetünkért! A NAP 1906. november 2. Árulók nem leszünk! Irta: Dr. Nagy György országgyűlési képviselő. A politikai események tűzvonalában ismét a katonai létszámemelés van. Jellemzi a politikai helyzet fonákságát, hogy e kérdés felett vita támadhat. Holott a katonai téren való királyi követelésre a nemzet csak határozott, feltétlen tagadással válaszolhat. Nincs értelme annak a kívánságnak, mely a paktum közzétételét óhajtja. A paktumból a nemzetet csak az és annyi kötelezi, ami s amennyi világosan tudomására volt hozva, s mit a választás eredményével elfogadott, szentesített. Ha lenne - amit nem hiszek, nem hihetek - a nemzet előtt eltitkolt, elhallgatott pontja is a paktumnak, ennek érvényesítése ellen fellázadna a nemzeti akarat, s viharos erővel összetörné, elseperné a bizalmával hütlenül sáfárkodókat. A mostani parlamentnek a létszámemeléshez nincs joga. Nincs még abban az eset­ben sem, ha ellenértékűi nemzeti vívmányokat kapnának. Nincs pedig azért, mert mi, a koalíció tagjai mindnyájan azzal a fogadalommal kértük és kaptuk meg a választók bizalmát, hogy tiltakozni fogunk a nemzet újabb megterhelése, a katonai téren való újabb áldozatok ellen. Ideje volna különben egyszer tisztába jönni a politikai életünkben oly nagy szerepet játszó obskúrus58 fogalommal, a nemzeti vívmány fogalmával. Igazi alkotmányos állam­ban ismeretlen ez a fogalom, mert ott el sem képzelhető, hogy a nemzeti akarat érvénye­sülését, a nemzeti vágyak teljesítését, az alkotmány templomának minden tégláját nem­zetietlen áldozatokkal kelljen megvásárolni. Nálunk is helyes, ésszerű értelmezés szerint csak azt jelenthetné, hogy a nemzeti erőnek idegen célra való áldozásáért, jogokról való lemondásért az erőnek uj forrásai nyittatnak, uj jogok előtt nyílnak meg a királyi vétónak sorompói. Ilyen felfogás mellett a létszámemeléssel szemben az önálló vámterület, az önálló magyar hadsereg volna nemzeti vívmánynak tekinthető. Ilyen vívmányért szívesen hoznánk újabb áldozatot. De ehhez is előbb a nemzet hoz­zájárulását kellene kérni. így követeli azt a politikai ethika! Csakhogy az ilyen vívmány ábránd, délibáb. Tapasztalat szerint tiz szobrocska felállítását az esküszegéstől az utolsó percben való visszariadást, a királynak pár napig Magyarországon tartózkodását, ebnek kutyával: Pitreichnak Schönaichhal59 felváltását iidvözlik nemzeti vívmányként. 58 obskúrus: zavaros, homályos, nem világos; kétes; ismeretlen, név nélküli, jelentéktelen (sze­mély); kétes hírű, gyanús (személy). 59 Schönaich Ferenc: hadügyminiszter; báró, gyalogsági tábornok, szül. 1844. Bécsben, megh. 1916. Katonai szolgálatát a vadászcsapatnál kezdte, később a vezérkarba került. Mint táborszer­nagy, 1905 márc. 11-től 1906 okt.-ig osztrák Landesverteidigungsminister volt, majd Pitreich utódaként hadügyminiszterré nevezték ki. Mint ilyen, a magyar kívánságokkal szemben eléggé előzékeny magatartást mutatott. 1910. megkapta a bárói méltóságot. 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom