Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
SUPPLEMENTUM
tok sokaságát késztette nagyszabású ünnepségek rendezésére. Akadt olyan önkormányzat - a gyulai amely még a Lajos-napot is rendkívüli közgyűléssel ünnepelte, és köszöntő sürgönyt küldött „nemzeti törekvéseink hamisítatlan és élő eszményképének”.45 Két évvel később Kossuth halála és budapesti temetése mozdította meg az országot. A temetés egyben az apoteózis pillanata volt: a városok képviselő-testületei több helyütt közvetlenül a temetést követően döntöttek úgy, hogy megörökítik Kossuth emlékét. Újabb központi tereket és utcákat neveztek el róla, megfestettették és a közgyűlési termekben elhelyezték portréját. Születésének 100. évfordulójára ugyancsak az egész országon végighullámzó nagy ünnepségsorozattal emlékeztek, s csakhamar felemelkedtek az első Kossuth-szobrok. Az 1880-as évek végén kezdődő, közel két évtizedig tartó időszakot a Kossuth-kultusz fénykorának tekinthetjük. Ebben az időszakban a Kossuth-ünnepeken megtaláljuk a szakrális ünnepek majd minden jellemző elemét. Az ünnepnek volt megszilárdult, mindenki által világosan értett rituáléja, kialakult az ünnep sajátos - az egyházi szertartások nyelvi fordulataival átszőtt — retorikája, képek, szobrok, emlékjelek formájában sok helyütt felállították a kultusz oltárait. Az idős Kossuth torinói háza e kultusz első számú zarándokhelye lett. Része volt a kultusznak az ereklyetisztelet: az 1891-ben Kolozsváron felállított 1848-as emlékmúzeum eleve az ereklye múzeum nevet kapta, s nagyon sokan őriztek ereklyeként Kossuth- bankókat, képeket és aprónyomtatványokat. A kultusz jelenségei közül nem hiányoznak a legendák sem. S ami a legfontosabb, a korabeli leírások szerint a Kossuth-kultusz nagy ünnepei, a társadalmi hovatartozástól függetlenül, megajándékozták a résztvevőket a lelki megemelkedés és a közösséghez tartozás élményével. A kultusz elemei közül először a szertartás rendje alakult ki. Az ünnepi tér kijelölésekor két fontos törekvést regisztrálhatunk: a kezdeményezők, akik gyakran a Függetlenségi és 48-as Párt helyi vezetőinek köréből kerültek ki, arra törekedtek, hogy az ünnepség központi színtere a városháza díszterme és a templom legyen. Az a tény, hogy a rendezvény a települések életét meghatározó színterekre került, önmagában megemelte az ünnep jelentőségét. A ’90-es években általában vita nélkül fogadták el a képviselő-testületek a Kossuth tiszteletére tartandó díszközgyűlésekről szóló javaslatokat. A kormánypártokhoz húzó képviselők sem akarták, hogy az esetleges vitából a függetlenségi pártiak tőkét kovácsoljanak, s ezekben az években a kultusz Kossuthja már nem is volt megosztó tényező. Az ünnepségek szónokai közül is többen kiemelték, hogy Kossuthért osztatlanul lelkesül minden magyar. Az egyházak közül a református legtöbb helyen szívesen tartott ünnepi istentiszteletet a nagy Kossuth-ünnepségek előtt. Kossuth evangélikus voltára tekintettel a Békés megyében domináns szerepet játszó evangélikus felekezet is részese lett a kultusz alakításának. Ezeket az ünnepeket a protestáns egyházak fel is használták a maguk függetlenségi tradícióinak hangsúlyozására: „Hazánknak nagy Istene ... Hálát adunk neked, azon kitüntető kegyelmedért, hogy éppen szerény és erőtlen magyarhoni protestáns egyházunkat tetted évszázadokon át a nemzeti szabadság eszméinek letéteményesévé és hitbizományosává” - mondotta a békéscsabai szobor avatásakor Koren Pál evangélikus lelkész.46 Az ünnepségek szervezői a városok legfontosabb igazgatási és szakrális tereinek „elfoglalása” mellett az ünnepi tér lehető legteljesebb kiterjesztésére törekedtek. Ha ünnepi szónok jött valahonnan, akkor a fogadás helye a vasútállomás volt, de ha különleges személyiség érkezett, elébe is mentek. Például 1895-ben a Gyula városa által festetett kép leleplezésére Kossuth Ferenc is eljött. Őt már a csabai állomáson várta egy fúvószenekartól kísért 50 fős küldöttség. Gyulán az indóház előtt - nagy érdeklődés mellett - került sor 468
