Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
SUPPLEMENTUM
kérvényt 160 településről küldték vissza aláírva. Orosházán például, dacára annak, hogy a község elöljárói nem csatlakoztak a nyilatkozathoz, 2697 személy írta alá.39 Változást hoztak az 1880-as évek: mint Szekfű Gyula írja, 1876-ban Kossuth mindösz- sze hét újévi üdvözletét kapott - ebből is négy kolduló levél volt -, ezzel szemben a ’80-as években áradni kezdtek a levelek.40 A kerek születésnap alkalmából 32 megye köszöntötte; a gesztust elmulasztó törvényhatóságok közül mindössze három volt magyar többségű. Az ország 25 városa közül nyolc - ugyancsak nemzetiségi többségű — nem üdvözölte. Számos levél érkezett a községekből és a különféle egyesületektől. Békésből a megyei önkormányzat mellett Orosháza község, a szarvasi és a gyulai kaszinó, valamint a szarvasi polgári kör küldte el a maga jókívánságait Torinóba.41 Az 1867 után eltelt másfél évtized alatt bebizonyosodott, hogy a kiegyezés - legalábbis középtávon - szilárd alapokon nyugszik, s Kossuth politikai törekvései nem jelentenek veszélyt a közjogi berendezkedésre. Ebben a helyzetben a Kossuth személye iránti tisztelet kifejezése jóval kevesebb aktuálpolitikai jelentőséggel bírt, mint korábban. A Torinóba küldött születésnapi köszöntések és a tiszteletadás más formái sokkal inkább szóltak — miként Békés megye fogalmazott Kossuth 80. születésnapjára küldött üdvöző levelében - „ama legendaszerű kornak”, amelyet nevével szimbolizált, semmint a magyar politika viszonyait folyamatosan figyelő és értékelő politikusnak.42 így történhetett meg az, hogy miközben Kossuth, az ugyanebben az időben kapott születésnapi köszöntésekre együttesen válaszoló nagy levelében határozottan leszögezte - közjogi értelemben -, „áthidalhatatlan ür tátong köztem s a mai Magyarország közt”,43 Magyarországon egyre többen tartották úgy: Kossuth személye immár pártszínezet nélkül az egész nemzetet jelképezi. Újabb lendületet adott a Kossuth-kultusz terjedésének az 1880-as évek végén a honossági törvény határidejének közeledése. Az 1879. évi 50. törvény 31. paragrafusa úgy rendelkezett, hogy a külföldön lakó magyar állampolgárok csak akkor tarthatják meg állampolgárságukat, ha az elkövetkező tíz év alatt kérvényezik annak elismerését. A kér- vényezés az uralkodó iránti hűség kinyilvánítását jelentette. A törvény éle egyértelműen Kossuth ellen irányult, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ő nem tesz olyan lépést, amely a Ferenc József iránti alattvalói hűség kinyilvánítását jelentette volna. A törvényt az ország politizáló többsége szégyenletesnek tartotta, s Kossuth is minden alkalmat megragadott, hogy a honossága elvesztése miatti fájdalmát kifejezze. Békés megye 1883-as köszöntő levelére adott válaszát is azzal kezdte, hogy a megye tiszteletadása különös hálaérzettel tölti el, hiszen reá „a magyar törvényhozás a magyar polgárjog esedékes elvesztését mondotta ki”. A határidő lejárta egybeesett Tisza Kálmán politikai meggyengülésével. A véderővitában sokat támadott miniszterelnök, hogy a maga tekintélyét az elkerülhetetlen bukás ellenére is valamelyest erősítse, megcsillantotta azt a lehetőséget, hogy az, aki valamelyik város díszpolgára, mentesül a törvényben előírt kérvényezési procedúra alól. Tisza Kálmán kezdeményező lépése ugyan csupán az önmaga távozását megszépítő politikai játszmák sorába tartozott, de a Kossuthot tisztelő városok kapva kaptak az alkalmon, és egymással versengve választották díszpolgárukká az egykori kormányzót. „Hazám törvénye elutasított, hazám harmincegy városa magához ölelt” - írta köszönőlevelében Kossuth.44 Békés megye városai és községei közül Gyula, Békés, Békéscsaba, Gyoma, Orosháza választotta díszpolgárrá Kossuthot. A díszpolgári címek megszavazása csak nyitánya volt a kilencvenes években kezdődő nagy Kossuth-ünnepeknek. Kossuth 90. születésnapja civil szervezetek és önkormányza467
