Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
SUPPLEMENTUM
alkotmány szerű gyakorlatának egyes meggátlását nemzeti sérelemnek nézték, és tartották, szinte úgy a rajta ennekután a történendő sérelmeket is magukévá teendik.”12 Ahogy a Rendek ígérték, letartóztatása után védelmükbe is vették Kossuth Lajost. Kossuth elfogatása után az őt ért sérelem összefonódott Tormássy János ügyével, vagyis a helyi sérelemmel. A harmincas évek közepén nagyon határozott ellenzéki pozíciót elfoglalt Békés már az ifjak letartóztatása után feliratban kérte a királytól az országgyűlés összehívását, majd az elutasító válasz után még egy határozatban kifejtették, hogy miért tartják szükségesnek az országgyűlés összehívását. Ebben az állásfoglalásban a megye Rendjei nyomatékosan megismételték, hogy „Kossuth Lajosnak, ki mint magányos levelező, a Törvény védelme alá tartozott, elfogattatása és börtönbe letartóztatása” a megye számára a „legérzékenyebb sérelmek” közé tartozik.13 E közgyűlési határozattal - amely az 1835-ben, az úrbéri törvényjavaslatok napirenden tartását indítványozó döntéssel kezdődő politikai konfliktussorozat utolsó mozzanata volt- Békés megye és Kossuth kapcsolatának első szakasza le is zárult. A megye politizáló elitje megismerte őt, a vármegyei igazgatás fontos posztjait birtokló helyi politikusok többségének tiszteletét is kivívta. Az iránta érzett tiszteletet letartóztatása után tovább növelte a mártíromság fénye. Sőt, a közigazgatási posztok többségét a ’30-as évek második felében is megtartó reformellenzéki vezetők úgy érezhették, hogy a királyi biztosi vizsgálatot, a főispáni helytartóval vívott csörtéket, a lefogottak védelmében folytatott politikai ütközeteket Kossuth támogatásával küzdötték végig. Az 1830-as évek országgyűlési és megyei csatái során egy, politikai szempontból nagyon fontos, de igen szűk rétegben, a politikaformálásban részt vevő megyei nemesség körében szerezte meg Kossuth az ismertséget. Alapvetően megváltozott a helyzet 1841 -ben a Pesti Hírlap megjelenésével. A már az indulást követő második évben több mint 4000 példányban nyomtatott újságnak nagy szerepe volt a politizáló rétegek kiszélesítésében. A politikai információ iránt érdeklődő körök száma Békésben is nőtt, s számukra az információhoz jutás lehetősége és Kossuth személye szorosan összekapcsolódott. A politikai változások érezhető lendülete és a változásokban való részvétel lehetősége lelkesítőén hatott a helyi közéletben szerepet vállaló honorácior rétegre. „Majd fellépett Kossuth Lajos — idézte visszaemlékezéseiben ezeket az éveket a történészként ismertté vált békéscsabai Haan Lajos a Pest megyei Gyűlésen hatalmas szónoklataival, különösen pedig mint agitátor a maga »pesti hírlapjával«; szép idők voltak ezek! Mi fiatalok csak úgy nyeltük Kossuthnak hatalmas vezércikkeit, s lelkesültünk az új eszmék mellett. De lelkesültek az öregek is. Nagynak, dicsőnek látni e szép hazát, mint volt Nagy Lajos vagy Mátyás király korában, ez volt az eszménykép, amely szemeink előtt lebegett...”14 A Haan Lajos által reprezentált réteg szemében a mártíromság próbáját kiállt, az ország sorsát mozdítani tudó Kossuth eszményképként jelent meg. S noha a meghatározó megyei politikusokkal ellentétben e rétegből nagyon kevesen ismerhették meg a lap szerkesztőjét személyesen, a cikkek, a Vidéki levéltárcába szánt kéziratokra kapott válaszok és szerkesztői kommentárok, a róla szóló írások valamelyest még ezt a viszonyt is személyes jellegűvé tették. A Pesti Hírlap megjelenését követően újra funkcionálni kezdett a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésekor kiépített kapcsolati háló. A már a Tudósításokban is szereplő, 1847-ben követté választott Tomcsányi József írta a közgyűlési beszámolók nagy többségét, de írtak e rovatba más megyei tisztviselők is, így Omaszta Zsigmond és Virágos Sándor. A legtöbb kézirat a megyeközpontból, Gyuláról, illetve a gimnáziumnak otthont 460
