Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
SUPPLEMENTUM
adó Szarvasról érkezett a szerkesztőségbe, de a megye majd minden nagyobb településén akadt valaki, aki írt a Pesti Hírlapba. Különösen a Vidéki levéltárca rovat vonzotta a helyi társadalmi élet élénkítésében részt vállaló tisztviselőket, lelkészeket, tanítókat. A lap olvasótáborát alaposan megnövelték az 1840-es években alapított kaszinók és olvasókörök, amelyek élén a helyi politikai elit egy-egy reformellenzéknek elkötelezett tagja állt. A békési kaszinó kölcsönzési adatai szerint a politikai lapok közül a Pesti Hírlapnak volt messze legtöbb olvasója: az 1840-es évek első felében Kossuth lapját évente 17-22 kaszinótag kölcsönözte ki, a kölcsönzési esetek száma 169 és 231 között mozgott.15 S hozzá kell tenni, hogy kölcsönözni csak a régebbi lapszámokat lehetett, a legfrissebben érkezett számokat, hogy minden érdeklődő azon melegében megismerhesse tartalmukat, esténként a református tanítók olvasták fel a jelenlevőknek. A Kossuth iránti elkötelezettségre utal a békéscsabai kaszinó megmaradt jegyzőkönyvének egyik bekezdése is: amikor az egyesület tagsága tudomást szerzett arról, hogy Kossuth megválik a Pesti Hírlap szerkesztésétől, lemondták az újság előfizetését. A kaszinó közgyűlése pedig utasította a választmányt, hogy „mihelyt annak bizonyos tudomásába jönne, Kossuth Lajos melyik hírlapba dolgozik, vagy pedig tulajdon hírlapjára a szabadítékot megkapta-e, azonnal Kossuth Lajos hírlapjára fizessen elő...”16 Megállapíthatjuk, hogy az 1840-es évek végére Békés megyében Kossuth Lajost megismerte a helyi eliten túl a nagyobb települések minden fontosabb, politikai aktivitást mutató csoportja. Korábban ilyen ismertséggel senki nem rendelkezett a vármegyében; az ismertség ráadásul igen pozitív megítéléssel párosult. Voltak, akik politikai küzdőtársként tekintettek Kossuthra, s a nyilvánosság köreinek bővülésével egyre nőtt azok száma, akik a korszellem által sugallt, még teljes egészében meg sem fogalmazott várakozásaik betel- jesítőjét látták benne. A kultusz kialakulása Nem könnyű megragadni azt a pillanatot, amikor megjelentek a kibontakozó Kossuth- kultusz első jelei. Hermann Róbert 1847-1848 fordulóján regisztrálta az első olyan jeleket, amelyek egy formálódó kultusz felé mutatnak: „Moldvai csángó magyarok, törökszentmiklósi jobbágyok, vándorló mesterlegények, a cs. kir. hadseregben szolgáló magyar katonák, zsidó polgárok fordulnak hozzá panaszaikkal; egy olyan politikushoz, akinek nincs tényleges hatalma.”17 A nép egyszerű, támogatásra szoruló gyermekének segédkezet nyújtó politikusról rajzolt kép már jóval korábban bekerült a köztudatba. Még 1841 tavaszán írt megrendítő vezércikket Kossuth a Pesti Hírlapban a módosabb falubeliek helyett erőszakkal katonának besorozott dorozsmai juhász feleségéről, aki néhány napos újszülöttjével karján gyalog elment hozzá, hogy segítsen az igazság megtalálásában.18 A Hermann Róbert által idézett levelek tanúsága szerint hat-hét esztendő múltán a társadalom legkülönbözőbb köreiben tekintették Kossuthot olyan embernek, akihez gond és baj közepette fordulni lehet. De ez még inkább az ismertség és a bizalom körébe sorolható jelenség. A kultusz első igazi jelei 1848-ban mutatkoztak meg. S hogy az ismertség és a népszerűség kultikus tiszteletté alakuljon át, ahhoz szükség volt a forradalom és szabadságharc katartikus történelmi élményére. Azaz egy olyan történelmi pillanatra, amely az ország lakosságának döntő többségét kitevő jobbágyságot kiemelte a feudális függés rendszeréből, amely az ország 461
