Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
is törvényes fegyverekkel harcoljon. A királynak érdekét, a királyság államformáját védi a törvény. Ennek az államformának megtámadását a büntetőtörvény 173. §-a büntetni rendeli. De a megtámadás fogalma jogtalanságot, erőszakot tételez fel. Nekünk nem célunk a fennálló államforma megtámadása. A mai erőarányok mellett bűnt követne el nemzete ellen, ki az államforma erőszakos megváltoztatására izgatna. De még nagyobb bűnt követ el, ki nem törekszik annak békés, alkotmányos átalakítására. Az élet vizére vágyunk a habsburgi iszapból! Erezzük, hogy a Habsburgok szolgaságában lassan elrothad a magyar gerinc. Az egész világon mindenütt uj fények gyulnak, szabadságlángok lobbannak. Mi a korona alá temetve sötétben tehetetlenül vergődünk. Akármerre mozdulunk, beleütközünk a koronába. Azzal elfedve, az egész világból nem látunk semmit, s minket sem lát senki. Vagyunk, kik az életünket tettük rá a köztársasági eszmére! Vállalunk nyomort és üldöztetést, készek vagyunk a szenvedésre és vértanúságra. De nem hátrálunk! A nagy Wesselényivel hirdetjük: „A császár szenvedni megtaníthat, de félni — sohasem.” Tudjuk, hogy nehéz harcra vállalkoztunk. A mostani nemzedékből hiányzanak a köz- társasági erények. A mai Magyarországon a csukott szemű s nyitott kezű lakájoké a világ. Kik a hatalom minden bűne előtt szemet hunynak, s ezért jutalomra nyitják kezüket. A republikánusok nyitott szemmel járnak, s ökölbe szorított kézzel sújtanak a bűnre. Áldozatos előrehaladásunkban bánt a hatalomnak az a feltevése, hogy egy nekünk szilajitott tankopó közülünk csak egyetlenegyet is visszatéríthet a nemzeti becsület útjáról. A kérdezősködő tanfelügyelőhöz mi is kérdést intézünk. Összeegyeztethetőnek tart- ja-e a haza iránt való hűségre letett esküjével, a nemzetnek tartozó kötelességével, hogy egy tanítót hazaszeretetéért, Kossuth Lajos eszméinek hitvallásáért üldözőbe vegyen? Mi nem tartjuk összeegyeztethetőnek. Követeljük, adjon alkalmat, hogy válaszunkat az esküdtszék előtt megokolhassuk. (1912. december 14.) Magyar Köztársaság A köztársaságért! Irta: Nagy György A rémuralmat törvénybe iktatták! A mit a Habsburgok századok óta vérrel és vassal nem tudtak elérni, azt elvégezte a nemzet „törvényhozása”. Hóhérkötélből fontak paragrafusokat alkotmányunk megfojtására. Minden gazságra képesnek tartottam a munkapárti bünbandát. De nem hittem, nem hihettem, hogy a becstelenségben olyan mélyre zuhanhat magyar ember, hogy vigyorgó kárörömmel iktassa törvénybe nemzete rabszolgaságát. Mintha csak a munkapárti banditák jellemzésére irta volna Maculay,164 „Vannak emberek, kiknek vérük romlott epe, s kiknek gonosz természete ép úgy megkívánja 164 Maculay: George Maculay Trevelyan (1876-1962) angol történész egy olyan történelmet vázol fel If Napoleon Had Won The Battle of Waterloo című tanulmányában (a Westminster Gazette 1907. júliusi pályázatát megnyerve vele), ahol Napóleon diadalmaskodik, hogy csak 1836-ban haljon meg, és hogy amikor a lord Byron által vezetett romantikus, a hatalom ellen irányuló felkelés elbukik, akkor a költő kivégzése nagyobb visszhangot váltson ki (minden különösebb politikai hatás nélkül amúgy), mint akár a Bastille lerombolása. 249
