Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

annyi, mint békét, nyugalmat biztosítani, - s lehetségessé tenni, hogy az ország azon anyagi nyomorúságból kiemelkedjék, melyet a monarchiának köszönhet, s melyből monarchiával ki sem emelkedhetik. Mert a királyok igen drága bútorok egy nemzet gazdászatában; drágák magukban is, s drágák, mert „udvar” kell nekik, és kell egy roppant állandó hadsereg, a nép jólétének e telhetetlen piócája. - A tény az, hogy az alkotmányos monarchia két, egymást kölcsönösen kizáró elvet akar együvé fogni. Az egyuralom elvét és a népuralom elvét. Nem lehet ezt egymással kiegyeztetni. Egyik sem válhatik valósággá, anélkül, hogy a másik illusióvá válnék. Ha az egyuralmi (monarchikus) elv kerekedik felül, a szabadság nem teljes, s nem lehet biztos. Ha a népuralmi (alkotmányos) elv kerül felül, a monarchia legalább is haszontalanná válik. Fényüzési cikké lesz (mint Angliában), mely igen sokba kerül; mely azonban még ájúltságában is paizsul szolgál az aristocratia és udvaroncok gonosz szenvedélyeinek, természeténél fogva akadályt képez a demokratikus eszmék valósításában, s amellett soha sem szűnik meg azon veszélyessége, hogy elnyomás fegyverévé válhatik, amint szelíd vagy gyönge kezekből erőszakos vagy nagyravágyó kezekbe megyen át. - Mivé tette Európát a monarchia? Egy nagy kaszárnyává, melynek fentartása kimeríti a népek szívvérét, kiapasztja csontvelejét. - Üdv hát, háromszoros üdv a köztársaság hajnalának!” Az ügyészség azért is vádol, mert idézem Kossuth Lajos szavait: „1849: zászló, azt leejteni sohasem szabad!” Büszke boldogsággal vállalom a felelősséget Kossuth szavaiért. Örvendek, hogy a halhatatlan óriásnak szavaiért engem, a halandó törpét von felelősségre a vádhatóság. Lehet-e magyar embernek nagyobb gyönyörűsége, érheti-e megtisztelőbb kitüntetés, minthogy felelősségre vonják Kossuth Lajosnak, az igaz legendák hősének szavaiért? A Kossuth Lajos ajakáról egykor elzengett szónak még a visszhangjától is fél a hatalom. Milyen lehetett a szabadságszeretetnek az a fénye, melynek árnyéka is bántja a „királyhü” szemeket! Tisztelt Esküdt Polgártársak! A vádhatóság szerint cikkem alkalmas erőszakos lelki indúlatok felkeltésére. Ezt azzal indokolja, hogy a francia forradalomra hivatkozom, mikor a köztársasági eszme trónust döntött porba, koronát tört össze. Én történelmi tényeket írtam meg. Ehhez jogom van. A történelmet hatalmi szempontból nem szabad meghamisítani. Az ügyész úr valami névtelen irócska könyvéből azt olvasta fel, hogy a „francia forradalom nem volt más, mint Páris véres mulatsága”. Hát szabad a világtörténelem egyik legfenségesebb eseményéről igy nyilatkozni? Tudja-e ügyész úr, hogy mi volt a francia forradalom? Tudja-e, hogy ma esküdtek ítélnek, az is a francia forradalom eredménye. Tanulja meg azt az örök igazságot, amit a francia szellem egyik büszkesége, Lamartine144 ir a forradalomról a „Girondiak története” című halhatatlan munkájában: „A francia forradalomról el lehet mondani, hogy a föld a társadalom előhaladási elvén vajúdva oly nemes termékenységet teremtett, mely hasonlít az isteni újjászületés munkájához. Voltaire józan esze; Rousseau eszménye; Condorcet145 szá144 Lamartine: (ejtsd: lamartin) Alfonz Mária Lajos Prat de, francia költő és államférfiu, született Maconban 1790 okt. 21., megh. Passyban 1869 márc. 1.

145 Condorcet: Mária János Antal Miklós Caritat, marquis de, francia matematikus és filozófus, szül. Ribemontban 1743. szeptember 17-én, meghalt 1794. március 28-án.

228