Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
Erről küld jelentést Debrecenbe Osztrovszky József141, Szeged akkori kormánybiztosa. E kormánybiztos neve Szeged biztosító történetében egyike a legtisztább csengé- sűeknek. Férfias akarat, rendíthetetlen hazaszeretet, Kossuth Lajos iránt való ragaszkodó hűség jellemezte. A róla elnevezett utca megörökítette nevét, és emléke élni fog a szivekben. A kormánybiztos jelentését a hivatalos „Közlöny” 1849. május 10-iki száma szószerinti szövegében közli. E jelentésből kicsendül Szeged lelke! Szólaljon meg a holt Írás élő igazsága! Nyissák ki a holtak az élők szemeit! A jelentés így hangzik: „Szeged, április 30. 1849. - A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata tegnap hirdettetett ki Szegeden, az összes nemzetőrség, itt lévő katonaság és sok ezernyi nép jelenlétében. A közszellem, mely ez ünnepély alatt a nép részéről nyilatkozott, híven tükrözé azon hazafias érzelmet, mely Szeged tősgyökeres népétől várható vala. E nép, melynek ősei sokat szenvedtek a Habsburgok zsarnoksága alatt, mélyen érzi a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatának becsét, a köztársasági eszme szent méltóságát, s mily öröm és megelégedéssel harsogott ezer meg ezer kebelből a haza függetlenségét s a kormányzó-elnök nevét üdvözlő éljen! riadása; oly jellemző vala azon indulatkitörés, melylyel a Habsburg-Lotharingiai ház átkos fajának örök „vesszen!”, és kárhozatot kiáltott, szóval Szeged népe nem feledheti el soha, hogy őt Kossuth Lajos nemzeti büszkeségnek vallá. Ünnep volt a Mars-réten, Vadász Manó142 polgármester beszédet mondott. Este a várost kivilágították. Osztrovszky József képviselő, kormánybiztos.” Az ügyész úr a múltat hívta ellenem tanúságtételre. Elfogadom. Döntsön a mult a nemzeti függetlenség jövendőjének perében. Az ügyész úr a magyar nemzet királyhűségét a pozsonyi országgyűléssel óhajtja bizonyítani, mikor az egybegyült karok és rendek az oltalmat kérő Mária Teréziának „vitám et sanguinem 141 Osztrovszky József: nyug. kúriai tanácselnök, szül. 1818. jan. 12. Szegeden; a gymnasiumot ugyanott, ajogot Pozsonyban végezte. Az 1839^10. országgyűlés idején Somogyi pozsonymegyei aljegyző mellett jurátuskodott. A mikor 1840-ben letette az ügyvédi szigorlatot, szülővárosába költözött és ügyvédi irodát nyitott. Csakhamar vezérszerepet vitt a városban. A mikor Klauzál Szegedet meglátogatta, éjjeli zenével tisztelte meg a polgárság és O. mondta az üdvözlő beszédet. Többekkel együtt megalkotta az első polgári casinót és a szegényápoló-intézetet. Ennek köszönhető, hogy Szegeden megszűnt a koldulás, de csak 1850-ig, a mikor Bach báró megszüntette ezt a jótékony intézetet. 1848-ban a város első tanácsosának választották. Még ez évben a szegedi belváros és felsőváros képviselőnek választotta az országgyűlésre. A magyar kormány 1849 telén Szeged kerületére kormánybiztosnak nevezte ki. A világosi katasztrófa idején ő is a táborban volt. Kötélhalálra ítélték őt is, de ítéletét fogságra változtatták. 1855-ben kegyelmeztek meg neki s ekkor hazatért Szegedre. Az ügyvédségtől eltiltották. A trieszti biztosító társaság főügynöke lett, majd 1856-ban Pestre költözött és egyik megalapítója s felügyelője volt az első magyar társulatnak. A mikor az 50-es évek végén tisztulni kezdett a politikai láthatár, ismét Szegeden telepedett meg és más neve alatt ügyvédi irodát nyitott. Lelke volt a szegedi Deák-pártnak és 1861-ben megválasztotta a város polgármesterének. Neve elválaszthatatlanul összefügg Szeged történetével és fejlődésével. Amikor az alkotmányos közgyűléseket fölfüggesztették, leköszönt. Az alkotmányosság fölvirradása idején, amikor a bíróságokat szervezték, az igazságszolgáltatás szolgálatába lépett és fokonként fölvitte a curiai tanácselnökségig. A másodosztályú vaskoronarend vitéze volt. Meghalt 1899. ápr. 22., Budapesten. 142 Vadász Manó: csongrádmegyei volt tanfelügyelő. 226
