Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
ELŐSZÓ
A magyar Köztársaság 1913. évi ötödik számában közzétett „A köztársasági eszme hódítása” c. cikk tartalma miatt az ügyészség alkotmányos államforma elleni izgatás vétsége miatt indított vizsgálatot dr. Nagy György ellen. A vád alapjául főként a következő részletek szolgáltak: „Becsületes, magyar embernek látnia, tudnia kell, hogy haladásunkban a korona a tilalomköve. Tudni kell, hogy Tiszának nem lenne több hatalma, mint a geszti vályog vető cigánynak, ha háta megett nem állna I. Ferenc József, az ún. legalkotmányosabb király ... Ha a királyi palást mögé rejtőznek a latrok, a régi jó magyar közmondás szerint járunk el. Bokrostól a nyulat! Harcot hirdetünk!” A hatodik számban „Királyi agitáció a köztársaságért” c. cikk miatt rendelt el vizsgálatot az ügyészség. Az indoklás szerint az idézett cikk a magyar politikai és közéletben előforduló minden visszaélést, korrupciót, törvénytelenséget a királyság intézményének tulajdonít, melyet olyan gyűlöletes színben tüntet fel, amely szerinte maga érleli meg a vágyat, a népjogokat, s a népszabadságot egyedül biztosító kormányforma, a köztársaság iránt . .annak a reménységének ad hangot, hogy eljő az idő, amikor a királyság intézményének bukásával szabad, boldog nemzet leszünk.”22 Az országos politikában újabb fordulatot jelentett a kormány bukása és Tisza István miniszterelnökké történő kinevezése. Miután bebizonyosodott, hogy Lukács László miniszterelnök 4,8 millió koronát vett fel a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt-től a Nemzeti Munkapárt választási céljaira, 1913. június 4-én Lukács László és kormánya lemondott. Június 10-én nevezte ki a király Tiszta István grófot miniszterelnökké. Az új belügyminiszter ezen a napon a főispánokhoz levelet juttatott el a köztársasági eszme terjesztésével kapcsolatban, amely továbbra is gondot okozott a kormánynak: „Miután maga a köztársasági párthoz tartozás nem más, mint ellenszegülés a fennálló rend ellen, maga az eszme pedig kifejezetten az alkotmányos államforma erőszakos megváltoztatását célozza, akár szervezés, akár jelölés céljából tervezett gyűlés megtartása feltétlenül betiltandó, illetve nem engedélyezendő és szükség esetén karhatalom igénybevételével feloszlatandó.”23 1913. június 14-én a Justh párt és a ’48-as Függetlenségi Kossuth Párt fuzionált. Az új párt Egyesült Függetlenségi és ’48-as Párt nevet vette fel. Az országos pártok egyesülése előtt május végén a Hódmezővásárhelyi Függetlenségi és ’48-as Párt nagygyűlés keretében vitatta meg az egyesülés kérdését. Kun Béla hangsúlyozta: „Az idők Justh Gyulának adtak igazat, és annak a kis Balpártnak, melynek vezető lelke Nagy György volt ... mert ez a függetlenségi elvek tisztaságát olyan makulátlan fehéren őrizte meg, mint ahogy Kossuth Lajos azt örökségül a nemzetre hagyta.” A Hódmezővásárhelyi Függetlenségi és ’48-as Párt támogatja az egyesülést, ha abban Justh Gyula is részt vesz és irányítja azt. A határozati javaslatban részletezte a helyi párt a legfontosabb követelések melletti kitartását: az ország gazdasági függetlensége biztosíttassék, — az alkotmányon és a törvényen ejtett sérelmek orvosoltassanak, — az általános, egyenlő és titkos választójogért való küzdelem tovább folytattassék, — a harc a panamával terhelt kormánnyal szemben a magyar haza teljes függetlenségének leghatározottabb követelése kinyilváníttassék.” Nagy György, záróbeszédében kihangsúlyozta: megfertőzik a magyar közvéleményt, a nemzeti közfelfogás lezüllött, a becsület ma nevetség tárgya. Ma, a romlott korban is törekedni kell arra, hogy a hitét őrizzük meg a nemzetnek.24 20
