Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR NEMZET
A magyar parlament és Vajda Sándor útja örökre eltért egymástól. Többet sohsem találkoznak. Mi megyünk előre a becsület, a munka, a hazaszeretet utján, Vajda pedig fokról-fokra lejjebb sülyed a lelki romlottság, a becstelenség posványában. Vajdának többé nincs helye a magyar parlamentben. Ha nincs is tételes törvény, mely útját zárja, száműzve van onnan. Száműzve örökre. Miden más ember belátná ezt. Csak Vajda nem akarja belátni. Azt beszélik róla, hogy néhány nap, esetleg hét múlva, a mikor már elült a felháborodás vihara, vissza akar térni arra a helyre, melyre gyalázatos viselkedésével méltatlan lett minden időre. De még közben sem húzódik meg valami sötét rejtekhelyen. Hihetetlen elbizakodottságában felutazott Bécsbe, a hol román izgatókkal, pángermán agitátorokkal szűri össze a levet. A bécsi sajtóban, mely úgyis tüzet okádik reánk, hazug informácziókkal, gonosz félrevezetésekkel hangulatot csinál maga mellett, és gyülöltséget igyekszik szítani Magyarország ellen. A helyett, hogy elrejtőzve meglapulna, legnagyobb ellenségeink táborába siet, és barbárságot emlegetve vakmerőségében, félre akarja verni a harangokat. Bennünket azonban meg nem ijeszt ez a gyáva alak. Akár egymagában támad, akár bécsi szövetségesei üvöltik a kórust gyalázkodásaihoz, Vajda Sándor mindörökre eljátszotta már alattomos és kétszínű játékait. Vele ezután nincs miért foglalkoznunk. De Vajda Sándor nemzetiségi képviselőtársai okulhatnak elvtársuk esetén. Megtanulhatják elvégre, hogy ebben az országban a magyar az úr. Senkit sem akarunk megfosztani őseinek nyelvétől, de megköveteljük mindenkitől, hogy tiszteletben tartsa az állam nyelvét. Senkit sem akarunk jogfosztott rabbá aljasitani, de ragaszkodunk ahoz, hogy a magyarságben elismerje ezt a politikai és kulturális hatalmat, mely ezer viharverte esztendőn keresztül fentartotta ezt az államot. Igazságosak akarunk lenni mindenkivel szemben, a ki nem harap abba a kézbe, melyet barátságosan nyújtanak feléje. Reméljük és kívánjuk, hogy a Vajda Sándor undorító esetének a jövőben nem akad párja a magyar parlamentben. De lehetséges az is, hogy reménységünk hiábavaló, és várakozásunk kudarczal fog járni. Ez aztán már nem a mi bajunk lesz. A spanyol armada 1588-iki megsemmisítésének emlékére vert éremnek az volt a felirata: Isten rájuk futt, és ők eltűntek! Ha a nemzetiségi képviselők nem okulnak Vajda példáján, lehet, hogy ennek a mondásnak igazsága rajtuk is beválik. Csak az lesz a különség, hogy rájuk a nemzet fogja kimondani az ítéletet. A mi türelmünk már fogytán van! MAGYARNEMZET 1907. április 17. Nyugodtak vagyunk Irta: Dr. Nagy György Alapos a remény, hogy a gazdasági kiegyezés kérdésében sikerülni fog a megegyezés. Az osztrák handabandázás csődöt mondott. Minden támadásuk vezéreink erős elhatározásán megtörött. A helyzet kezdettől fogva világos, tiszta volt. A parlament legnagyobb pártjának, a függetlenségi pártnak állásfoglalása határozott. A nemzet gazdasági erejét 1917-en s illetve 1915-ön túl nem engedjük lekötni. Nem, semmiféle formában. Erre az időre törvény147
