Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR NEMZET
ben kell biztosítani az önálló vám tényleges felállítását. Voltak, kik jóhiszeműen vitatták, hogy a nemzet gazdasági érdekét szolgálná, ha az 1917-en túli időre, mint önálló szerződő felek, már most megállapodnánk Ausztriával a vámtételekre nézve. Tévedtek. 1917, az a legszélső határ, melyen túl nincs jogunk lépni. Ezen időn túl egy órával, egy perczczel sem hosszabbíthatjuk meg a gazdasági lekötöttség idejét. Senki sem próféta, hogy megjövendölhetné Magyarországnak 1917-ben leendő gazdasági erejét. Ez az ismeretlen nagyságú erő fogja meghatározni a teendőket. Erős a hitünk, csüggedetlen a reményünk, hogy öntudatos, komoly munkával úgy előkészíthetjük a gazdasági önállóság talaját, annyira fokozhatjuk a nemzet gazdasági erejét, hogy 1917-ben mi diktálnék meg Ausztirának a szerződés feltételeit. Ma alkudni kellene, akkor parancsolni lehet. Ma engedményeket kellene adni, akkor követeléseket lehet támasztani. Ezért nem szabad ma lekötni a holnap erejét. De azért sem szabad tiz év utánra most szerződni, mert Ausztria ezt arra használná ki, hogy a külföldi államokkal szemben egységes vámterületnek tüntetne fel. A külföldi államokkal kötött szerződések klauzulája értelmében 1915. deczember 31-re a szerződést fel lehet mondani. Fel is kell mondanunk. Az uj szerződést önállóan, Ausztriától külön fogjuk megkötni. A külfölddel kötendő szerződések erőnket biztosítják, s az igy szerzett erő is nyomni fog a latban az Ausztriával való újabb megegyezésnél. A sorrend tehát az kell, hogy legyen, hogy most kényszerből 1917-ig szerződéses alapon Magyarország Ausztriával egységes vámterületet képez, 1917-re törvény biztosítja az önálló vám tényleges felállítását: 1916 elején Magyarország, mint önálló szerződő fél megköti a külföldi államokkal a szerződést: 1917-ben Ausztriával vagy szerződést köt, vagy ha gazdasági érdekeinek jobban megfelel, az osztrák piaczot egyszerűen elkerüli. Világos a helyzet képe, s mégis csudálatos az a zűrzavar, melyet mesterségesen előidéztek. A haladópárti sajtó fészkéből egymás után lebbennek fel a viharmadarak. A gyenge lelküek mindját zivatart sejtenek. Félénken összebújnak, veszélytől tartanak. Sokan behunyják szemüket, s aztán jaj ve székelnek a sötétség miatt. Sokan bedugják fülüket, s vihar előjelének jósolják az ijesztő csendet. Világos a czélzat, minden sötétsége mellett. Mesterségesen hiába nyugtalanítják a kedélyeket, a nemzet nyugodt marad. Bízik, de el nem bizakodik. Bízik vezéreiben, de bízik önmagában is. Eszközül nem adja magát a cselszövők kezébe. A kiket vezéreiül ismer, azokat követi, nem a múltak gáncsoskodó homályos árnyait. A gazdasági önállósághoz való jogához ragaszkodik. Megelégelte már a hosszú rabságot. Szabad akar lenni! Azért küldött a parlamentbe függetlenségi képviselőket, hogy függetlenségi politikát csináljanak. E politikának hitvallása az önálló vámterület. A függetlenségi párt hitvallásához hü marad. Méltó lesz a nemzet bizalmára. Nyugodt lehet a nemzet, hogy a függetlenségi párt csak olyan gazdasági megegyezést szentesit a maga akaratával, mely a nemzet érdekeit megvédi, melynek áldásos lesz a hatása a gazdasági életre. De a függetlenségi párt is nyugodt, hogy a vezérek csak olyan megegyezést terjesztenek elfogadás végett a párt elé, mely megegyezés mindenben fedni fogja a párt határozott álláspontját. Nyugodtak vagyunk, mert bízunk! 148
