Biernacki Karol - Fodor István (szerk.): Impériumváltás a Vajdaságban 1944. Promena imperije u Vojvodini 1944 godine - Dél-Alföldi évszázadok 28. (Szeged - Zenta, 2010)

ZORÁN JANJETOVIC: A MAGYAROK HELYZETE VAJDASÁGBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN

két, nem változtatva a szociális struktúrát: a jelentős iparosodás ellenére is Magyarország a második világháborúig megtartotta archaikus szociális felépítését. A magyar nemzet mindinkább magyar etnikumú nemzetté lett, de a beolvadókkal és karrieristákkal megújuló elit társadalmi tekintetben nem azonosította magát a magyar tömegekkel. A terv megvalósításától, az ilyen fogyatékosságok ellenére sem tagadható meg az inkluzív jelző.

Másrészről a szerbek a középkortól jelen vannak a Vajdaságban, de államot ezen a területen kívül hoztak létre. Ez nyilvánvalóan hátrány volt, amelyet a cári előjogok nem tudtak eltörölni a magyar osztályjellegű államban. Az osztályellentétekkel párosult a vallási ellentét is,melyet a nacionalizmus időszakában a nemzeti különbségekkel magyaráztak. A szerbek nemzetállamukat Szerbiában, Koszovón sőt Macedóniában építették „történelmi jogok”-ra hivatkozva, ezzel ellentétben azokon a területeken amelyek soha nem voltak a középkori szerb állam részei (Bosznia és Hercegovina, Határvidék, Dél-Magyarország) modern, etnikai jogokra hivatkoztak, ütközve azokkal a népekkel, amelyek szintén etnikai és történelmi jogot formáltak e területre. 1918-ban a Jugoszláv állam e két elv kombinációja alapján jött létre: a történelmi, az etnikai és végezetül a háborús győzelem, valamint Franciaország azon igényének megfelelően, hogy Kelet- Európában kliens rendszert építsen ki a maga számára.

Úgy tűnt, hogy az elsősorban etnikai alapú „modernebb” nacionalizmus aratott győzelmet és meghódította Magyarország déli területeit. Ez a benyomás azonban csalóka volt: a szerb vezetők tisztában voltak azzal, hogy Vajdaság túlnyomó többségben nem szláv és nem szerb ezért a kisebbségeket nehéz lesz az új állam mellé állítani.2 Különösen a magyarokra volt ez igaz, ahol az értelmiség teljes egészében megtartotta a Szent István-i állam hagyományait. A hatalom részéről a hivatalokban kizárólag a szerb nyelv használatának erőszakos és kicsinyeskedő erőltetése, az előző kormányzat minden nyomának eltüntetése, a háború előtti magyar iskolai rendszer túlméretezettsé- gének redukálása, egyidejűleg a magyar nemzetiségű szegények mellőzése az agrárreformnál, az arányos politikai befolyás akadályozása és számos apró diszkriminatív lépés az újonnan létrejött kisebbséget nem állította az új állam mellé.3 A szerb hatalom bebizonyította, hogy nem okult elődje, a magyar hatalom példájából. Ez a konszolidáció és a nemzeti megbékélés helyett elégedetlenséghez és a helyzet kiéleződéséhez vezetett. Egyidejűleg megkönnyítette Budapest és a magyarországi nacionalista szervezetek revizionista politikájának terjedését a két háború közötti időszakban.

Nem csoda, hogy 1941. április 10-én a vajdasági magyarság többsége Magyarország pártjára állt, amikor megtámadta a széthullóban levő Jugoszláv Királyságot.4 Várható volt, hogy a magyar kisebbségi vezetők (akik közül többen nehezen titkolták irredentizmusukat a két háború közötti időszakban) Bácskában a magyar, Bánátban a német hatóság szolgálatába lépnek. A magyar tömegek részére, különösen Bácskában

2 Arhiv Jugoslavije (dalje: AJ), F. 398. f. 1.; Daka POPOVIC: Banat, Baíka i Baranja. Savremeni nacionalni, politiiki i drustveni profil. Növi Sad. 1935. str. 33-37.; Petar Pekic: Povijest oslobodenja Vojvodine, Subotica, 1939. str. 29.

3 O Madarima u Vojvodini izmedu dva svetska rata v.: Sándor MesaroS: Polozaj Madara u Vojvo- dini 1918-1929. Növi Sad, 1981.; Isti: Madari u Vojvodini 1929-1941. Növi Sad, 1989.; Enikő Sajti: Hungarians in the Vojvodina 1918-1947. Boulder/Colorado 2003.

4 Aleksandar Kásás: Madari u Vojvodini 1941-1946. Növi Sad, 1996. str. 25-37.

42