Biernacki Karol - Fodor István (szerk.): Impériumváltás a Vajdaságban 1944. Promena imperije u Vojvodini 1944 godine - Dél-Alföldi évszázadok 28. (Szeged - Zenta, 2010)
ZORÁN JANJETOVIC: A MAGYAROK HELYZETE VAJDASÁGBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
ZORAN JANJETOVIC A MAGYAROK HELYZETE VAJDASÁGBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN Az egyébként nyugodt, a mai Vajdaság Autonóm Tartomány területén élő népek számára is szenvedést hozott a második világháború. Jellemző volt erre a területre, hogy az egyes nemzetek nem egyenlően szenvedték meg a háborút, de a háborús cselekmények befejezését követő időszakot sem, és a második világháború Európában és a világban történő formális befejezése utáni időket sem. Az 1941-1944-es évek kárvallottjai a szerbek és zsidók voltak, míg a németek és magyarok esetében fordítva történt: a legtöbb áldozatuk 1944 októberétől, azaz a vörös hadsereg és a jugoszláv kommunisták hatalomra jutásának időszakában volt. Beszámolónkban a vajdasági magyarok sorsával foglalkozunk, akik néhány év alatt tették meg az utat a diszkriminált kisebbségitől (Szerb Királyság idején), az államalkotó nép (Bácskában a magyar fennhatóság idején), illetve a kedvezményezett kisebbségen át (Bánátban a német megszállás alatt), az üldözött nemzeti kisebbségig, amelynek megmaradása egy bizonyos pillanatban hajszálon múlott (újra területi különbségekkel Bácskában és Bánátban), majd egy olyan kisebbség, amelyet többségük kívánsága ellenére, integrálni kívántak az új társadalmi rendszerbe és állam kereteibe. Érdeklődésünk középpontjában a Vajdaságban élő magyarok helyzete áll 1944 októberétől a háború utáni első évekig. Ezt eseményekkel, jelenségekkel és folyamatokkal kíséreljük megmagyarázni, amelyek a tárgyalt időszak előtt történtek. A második világháború végén Vajdaságban élő magyarok sorsa több síkban szemlélhető. Az első a magyarok és szerbek közötti nemzeti viszony, történelmi távlatból nézve. Ez mindkét népnél a nemzeti öntudat fejlődésével majd a negatív értelemben vett nacionalizmus megjelenésével kapcsolatos. Noha az egymászhoz fűződő viszony története a középkorba nyúlik vissza, mégis az utóbbi kettőszáz évben kapott nemzeti jelleget, melynek hatására az előző viszonyt — amelynek többnyire államközi, kon- fesszionális és osztály jellege volt — nemzeti kulcs alapján értelmezték.1 A Habsburg Monarchia idejében a magyar elit a függetlenségért vívott küzdelemben a magyar nemesség történelmi jogaira hivatkozott. A nemzeti korszakban a magyar nemességet — amely tradicionálisan a magyar nemzetet képezte — hallgatólagosan magyar etnikumú nemzetként értették, amelybe be kellett olvasztani Magyarországon élő minden etnikai csoportot. Egyidejűleg a magyar nép széles tömegei politikai és szociális vonatkozásban jogfosztott kellett hogy maradjon. A XIX. században a — liberális dicsfény és a szociális felemelkedés lehetősége miatt — ez a koncepció megnyerte a kisebbségi népe- 1 1 Joá uvek upotrebljive preglede v. kod: DuáAN J. Popovié: Srbi u Vojvodini, I—III, Növi Sad, 1990.; Iovan Radonitch: Histoire des Serbes de Hongrie, Paris, Barcelona, Dublin 1918.; F. Almas: Srbi i Madari, I—II. Beograd s. a. 41
