Biernacki Karol - Fodor István (szerk.): Impériumváltás a Vajdaságban 1944. Promena imperije u Vojvodini 1944 godine - Dél-Alföldi évszázadok 28. (Szeged - Zenta, 2010)
SLOBODAN BJELICA: A KOMMUNISTA HATALOM ÉS A NEMZETISÉGI KÉRDÉS VAJDASÁGBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁNI ELSŐ ÉVEKBEN
ját céljaik érdekében felhasználják: „Addig amíg mi Vajdaságban nem oldjuk meg jól a nemzeti kisebbség kérdését, nem leszünk képesek más kérdéseket sem megoldani. Mert kivel veszekednek ők: a szerbekkel és a horvátokkal. E kisebbségek megfelelő viszonyulása a szerbekhez és horvátokhoz nagymértékben függ a megfelelő szervezeti munkaformák kialakításától, a merevség és a szektásság elvetésétől. Azt akarjuk, hogy ezeknek a nemzeti kisebbségeknek legyen saját iskolájuk, saját lapjuk, legyenek saját kulturális rendezvényeik. Eddig ezt fékezték... Szintén feladatunk a nemzeti kisebbségek iránti viszonyulásunkban felbukkanó hibák kiküszöbölése. Mihamarább teljes mértékben meg kell szüntetni a magyarok és a románok iránti szektásságot. Hangsúlyozom, e nélkül sem a szerbeket sem a horvátokat nem fogjuk magunk mellett tudni. Feladatunk, hogy felszámoljunk minden csetnik, Macsek-féle és usztasa ellenséges elemet. Ugyanis, kihasználják azokat a hibákat, amelyeket mi vétünk. Nálunk, Vajdaságban leggyakrabban a nemzetiségi kérdésben elkövetett hibáinkat használják ki. Az ellenségtől állandóan hallható valamilyen jelmondat a nemzetiségi kérdésekről.”6 Az SZKP Vajdasági Tartományi Pártbizottsága üléseinek jegyzőkönyvéből kiderül, hogy a vajdasági kommunisták a következő időszakban komolyan vették Jovan Ve- selinovic Zarko figyelmeztetését, és nagy figyelmet fordítottak a nemzetiségi kérdésekben elkövetett azon hibák kiküszöbölésére, amelyekre a Tartományi Párbizottság titkára rámutatott. Felfigyeltek arra, hogy 1946 áprilisában a Jugoszláv Kommunista Ifjúsági Szövetség kongresszusára vonatkozó választások a Vajdaságban nem a lefektetett politika szellemében történtek. A következőket állapították meg: „a magyar és a román ifjúság részvétele gyenge volt (különösen Szabadkán). Különösen a magyarok, akiknek mint a mozgalom aktivistáinak a tömegek között kellene dolgozniuk, nem érzik magukat aktivistának, hanem a „saját” népük képviselőinek a mozgalomban. Kiderült, hogy van sovinizmus is: a szerbek nem szavaztak a magyar küldöttekre, a magyarok nem szavaztak a szerb küldöttekre — többnyire.7 A következő ülésen már konkrét szabálytalanságokat soroltak fel, a horvát tanítók és tanárok elhelyezése és „egyes idegen nevű horvátok gyűjtőtáborba hurcolása” kapcsán, amit „soviniszta természetű hiba”-ként jellemeztek.8 A nemzetiségi kérdésről sokkal alaposabban tárgyaltak ez év júniusának végén Petar Stambolié és Jovan Veselinov jelenlétében. A szerémségi helyzet volt napirenden. A vitában hangsúlyozták, hogy a legnagyobb gond e területen a „a megoldatlan horvát kérdés”, és hogy a pártszervezet nem fogott teljes mértékben helyesen e kérdés rendezéséhez. Egy felszólaló beszámolt a golubinci gyűlésről. Ezen a gyűlésen mindössze két horvát volt jelen, de az egybegyűlt szerbek majdhogynem kémkedésként értékelték jelenlétüket. Isa Jovanovié felszólalásában felhívta a figyelmet, hogy a helytelen politika miatt a szerémségi horvátok körében erősödik a katolikus egyház befolyása Petar Masnié, ismert lelkészen keresztül, aki a horvátok védelmezőjeként lép fel. A vitában megemlítették, hogy hasonló a helyzet Zomborban, miközben megállapították hogy Szabadkán a „helyzet javul”. Rámutattak annak veszélyére, hogy Vajdaságban Masnié a horvátok vezérévé válik: „Téves azt gondolni, hogy nincs hatással azokban a 6 7 8 106 Ua. VL, fond 334. a Tartományi Pártbizottság 1946. április 23. ülésének jegyzőkönyve. VL, fond 334. a Tartományi Pártbizottság 1946. május 3. ülésének jegyzőkönyve.
