Biernacki Karol - Fodor István (szerk.): Impériumváltás a Vajdaságban 1944. Promena imperije u Vojvodini 1944 godine - Dél-Alföldi évszázadok 28. (Szeged - Zenta, 2010)
SLOBODAN BJELICA: A KOMMUNISTA HATALOM ÉS A NEMZETISÉGI KÉRDÉS VAJDASÁGBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁNI ELSŐ ÉVEKBEN
szerbség fele mellettünk volt és a magyarok magatartása is más volt, mint Bácskában. Bácskai bajtársaink nem tudtak közelebbi kapcsolatot létesítem a sajátjainkkal, azaz a szerbekkel és a bunyevácokkal...”5 A beszámoló folytatásában Veselinov részletesebben beszélt a nemzeti kisebbségekhez való viszonyról az adott helyzetben. Leszögezte, hogy a szlovákokkal és a románokkal szemben szektásan léptek fel, s külön foglalkozott a legnépesebb kisebbség, a magyarság helyzetével és jövőbeli státusával: „A magyarokkal a helyzet sokkal összetettebb. Önök tudják, hogy a sok magyar részt vett a Horthy-féle vérengzésben. A magyarok irányában azonban különleges az álláspontunk. Magyarország mint állam számunkra soha nem lehet olyan veszélyes, mint Hitler Németországa, mert Németország az az ország, amely újra népünk ellen fordulhat, ha nem győzzük le. A magyarokkal nem ez a helyzet. Ezenkívül, mi kommunisták nemzetköziek vagyunk A magyarok iránt a következő elvet alkalmaztuk: kifejleszteni azt az érzést hogy ebben az országban éljenek, és érte küzdjenek. De itt nehézségbe ütközünk. Mi gyakran beszélünk a tájékozatlan parasztoknak a magyarokkal való testvériségről, egységről, de ekkor bírálatot kapunk. Itt a párt irányvonalát kellene alkalmaznunk és megvalósítanunk. Beszédeinkben sok a merev sablon, s ezzel megnehezítjük a magyarok és szerbek közötti viszony normalizálódását, mert különféle helyeken és különféle feltételek között ugyan azt mondjuk. Vannak hibák a szerbeknél és magyaroknál is, és a viszony emiatt nem normalizálódik. Előfordult, hogy a magyarság irántunk való viszonyulását azzal próbálták magyarázni, hogy korábban a nagyszerb hegemónia elnyomta őket. Ez téves. Azokat a bűncselekményeket, amelyeket a megszállás alatt elkövettek, mi a háborús bűnökhöz kötjük. Itt nem lehet arra hivatkozni, hogy mi volt korábban. Azok a magyarok, akik ezeket a bűncselekményeket elkövették, a megszálló szolgái voltak, és mi így ítélkezünk felettük...” Veselinov mellesleg kitért a jugoszláv népek közötti nemzeti problémáról alkotott uralkodó nézetre: „A szerb népnél a helyzet körülbelül a következő: a dolgozók, a parasztok és a munkások mozgalmunk mellett vannak... Ugyanez elmondható a szerémsé- gi horvátokról is. A horvát dolgozó nép mellettünk van. A bunyevácok irányában szintén meg kell határozni álláspontunkat, álláspontunkat mint párt, nem mint szerbek. Van olyan téves felfogás is, hogy szerb bajtársaink a Pártban a szerbeket képviseli, a horvá- tok a horvátokat, a szlovákok a szlovákokat, stb., csakhogy ez a jelenség a szerbek között a legkisebb. És utána egyik a másik érdekében interveniál... A bunyevácoknál van némi helyi sovinizmus. Ez Szabadkán és Szabadka környékén összpontosul. Egyes vezető beosztású bunyevác bajtársainknak az a meggyőződésük, hogy a szerbek ugyanazt a politikát folytatják, mint azelőtt. Ebből vita alakult ki: azelőtt Szabadkán a szer- beknek volt hatalmuk, most minden hatalommal a bunyevácoknak kell rendelkezniük. Ez téves. Szabadkán egyáltalán nincs cirill írásmód. Ez helytelen. Ott kialakult egy sovinizmus ami ránk nézve nagyon veszélyes lehet.” Végezetül, Veselinov felhívta a Tartományi Pártbizottság tagjainak figyelmét a nemzetiségi kérdés jelentőségére a kommunista hatalom számára Vajdaságban, valamint arra az esetleges veszélyre, hogy az új rezsim ellenségei ezt az égető kérdést a sa5 Vajdasági Levéltár Növi Sad (a továbbiakban: VL), fond 334. SZKP Vajdasági Tartományi Pártbizottságának 1945. április 5-6. ülésének jegyzőkönyve. 105
