Biernacki Karol - Fodor István (szerk.): Impériumváltás a Vajdaságban 1944. Promena imperije u Vojvodini 1944 godine - Dél-Alföldi évszázadok 28. (Szeged - Zenta, 2010)
SLOBODAN BJELICA: A KOMMUNISTA HATALOM ÉS A NEMZETISÉGI KÉRDÉS VAJDASÁGBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁNI ELSŐ ÉVEKBEN
két pedig amelyeken a nemzeti kisebbségek élnek, a szomszédos, revizionista államokhoz csatolnák. A harmincas évek közepén elálltak az ehhez hasonló radikális elméletektől, és magukévá tették a szovjet típusú föderalista elméletet, melyről úgy vélték, hogy megfelelő megoldás lesz Jugoszlávia nemzeti kérdéseinek kezelésére.1 Az 1945 utáni hatalomra jutással a kommunisták meg is valósították programjukat a hat tagú föderáció megalakításával; Vajdaság Autonóm Tartomány létrehozását elsősorban a lakosság heterogén nemzeti összetételével indokolták. A felszabadulást követően hamarosan, jelentősen megváltozott Vajdaság etnikai képe. A hazai németeket, kollektiven, a megszállókkal együttműködőnek nyilvánították, vagyonukat elkobozták és sokan közülük arra kényszerültek, hogy elhagyják az országot, egyesek pedig tragikus sorsra jutottak. A felszabadulás után bizonyos mértékben tömeges büntetés sújtotta a magyarokat is.1 2 Volt olyan követelés, hogy ha részben is, de költözzenek ki Vajdaságból, — ezek közül a legkomolyabb Sreten Vuksanovié, betelepítés ügyi miniszter álláspontja volt3 — de ez nem következett be. A többi nemzeti kisebbség nem volt alávetve olyan eljárásnak, mint a németek és magyarok, mert tagjaik nem vettek részt a szerbek, a zsidók, a cigányok elleni népirtásban. Meg kell említeni, hogy a felszabadulás után a „forradalmi igazságtétel” a jugoszláv népek tagjait is elérte, közöttük a szerbeket is. A kommunisták véleménye szerint épp az „osztálymegközelítés” az az eszköz amelynek segítségével a nemzeti kisebbségek soraiban megvalósul a differenciálódás, és ez után széles rétegek támogatják az új hatalmat. A történelmi leírásokban gyakran emlegetik az SZKP Vajdasági Tartományi Párt- bizottságának Újvidéken, 1945. április 5-én és 6-án megtartott a JKP VII hetedik értekezletét,4 ahol a vajdasági kommunisták előtt a nemzeti kérdést mint égető politikai kérdést vetették fel. Az értekezleten Vajdaság minden körzetéből és a katonaságtól mintegy 150 küldött vett részt. Jelen volt Blagoje Nesié, szerbiai párttitkár és Kosta Nadj, tábornok is. A konferenciát Jovan Veselinov Zarko, a Tartományi Pártbizottság titkára nyitotta meg, politikai beszámolójában beszélt a nemzetiségek viszonyáról Vajdaságban a második világháború alatt. Kiemelte a szerémségiek, főleg a szerbség tömeges részvételét a felkelésben, de önkritikus is volt: „Érthető, Szerémségben, a mi munkánkban is voltak hiányosságok. Első hibánk az volt, hogy kevéssé kerültünk közel a horvát tömegekhez. Mi itt a gyengébb ellenállás útján haladtunk. A szerbek könnyen körénk csoportosultak. Okosan tettük, hogy a szerb falvakat tettük mozgalmunk bázisává, de többet kellett volna dolgoznunk a horvátokkal. Ami a szlovákokat illeti, ők 1941-ben mellettünk voltak, később sokáig közömbösek maradtak, majd 1943-ban és 1944-ben újra közeledtek a mozgalomhoz. Bánátban a kép sokkal világosabb. Ott a 1 MlLIVOJ BeSlin: A jugoszláv kommunisták és a nemzeti kérdés. Kultúra polisa. Növi Sad, 8- 10/2008. sz. 85-92. 2 Prof. Aleksandar Kásás véleménye szerint a „a megszállás jellege és a vajdasági magyarok magatartása a háborúban, nagymétékben kihatott helyzetükre a Vajdaság felszabadítását követő első hónapokban”. Aleksandar KasaS: a magyarok Vajdaságban 1941-1946. Növi Sad, 1996. 190. 3 Prof. Branka Petranovic adatai szerint Rákosinak Tito marsallnál tett látogatása mentette meg a magyarokat a kitoloncolástól és az a kérés, hogy a magyarok kitoloncolásával ne nehezítsék meg a magyar kommunisták helyzetét. Branko Petranovic: Jugoslavija na razmedju (1945-1950). Podgorica, 1998. 397. 4 Volt olyan elképelés, hogy Jugoszlávia és Románia között „lakosság cserét” hajtsanak végre, a szlovák értelmiség pedig propagandát fejtett ki annak érdekében, hogy a vajdasági szlovákok költözzenek a Csehszlovák Köztársaságba. JelenaPopov: A Népfront Vajdaságban 1944-1953. Növi Sad, 1986. 249. 104
