Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
III. FEJEZET: A HELYI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
A hivatal vezetője a rendőrfőkapitány volt. A személyzet az ő rendelkezése alatt állt: egy első- és másodosztályú rendőrkapitány, három első- és két másodosztályú fogalmazó, egy rendőrtiszt, négy írnok, egy rendőrbiztos és három hatósági állatorvos. A rendőrlegénység körébe egy őrmester, két rendőrszakasz vezető, három rendőrtizedes, 15 első osztályú és 43 másodosztályú rendőr tartozott az 1910-es években (SZMSZ 141-156. §§).387 A rendőrség szolgálati rendjére még korábban külön szabályzatot alkottak.388 A rendőrkapitányi hivatal és a törvényhatóság által fenntartott rendőrség 1920- ban a rendőri szervezet államosításával megszűnt, s helyét a magyar királyi államrendőrség szegedi rendőrkerülete alá tartozó rendőrkapitányság vette át, azonban ez már nem törvényhatósági szervként működött.389 Ugyanakkor némely rendészeti feladatokat — mint különösen a rendőri büntető bíráskodás fenntartása — a törvényhatóság továbbra is intézett,390 valamint ilyen jellegű tevékenységeket a városban a csendőrség is végzett. Az említett államosítást követően a nem szoros értelemben vett rendészeti (közbiztonsági) teendőket a városi törvényhatóság egyéb szervei — főként a VIII. tanácsi ügyosztály — látták el. A tűzrendészeti feladatokat 1869-től kezdődően nagyszámú miniszteri rendelet szabályozta;391 ezek alapján a városi tűzoltóságnál szolgált egy parancsnok (a rendőrség államosítása előtt a gyakorlatban egy rendőrtisztviselő), egy őrparancsnok és annak a helyettese, egy csővezető és a helyettese, valamint húsz köztűzoltó. A tűzoltóság felügyeletét a rendőrfőkapitány látta el. A szakmai vizsgát tett tűzoltó altiszteket, illetve a tűzoltókat a polgármester nevezte ki. A kinevezést pályázat előzte meg, amelyen 32. életévüket betöltött egyének nem vehettek részt. Jól mutatja a felelősség súlyát, hogy az alkalmazás először csak három hónap próbaidőre szólt, a véglegesítés annak sikeres kitöltése után történhetett. A személyzetet a város költségén biztosították, szolgálat közben elszenvedett baleset esetén a biztosító szerv által fizetett díjak közvetlenül a sérültet illették (SZMSZ 157. §). 387 Vö. Ruszoly József: Önkormányzat és rendőrség. Adalékok a szegedi rendészeti szervezet dualizmuskori történetéhez (1872-1918). [1993] In: Uő.: Szeged szabad királyi város törvényhatósága. 1872- 1944. Szeged, 2004. 107-118. p. 388 Jkv. 1896: 627. 389 A magyar kormány 1919. évi 5047. M. E. számú rendelete a rendőrség államosításáról. MRT 1919. Bp., 1919. 752-768. p., A belügyminiszter 1919. évi 90.089. számú rendelete az állami rendőrség ügyintéző hatásköréről. MRT 1919. Bp., 1919. 1092-1096. p., A m. kir. minisztérium 1931. évi 6500. M. E. számú rendelete a m. kir. rendőrség szervezeti változásairól. MRT 1931. Bp., 1932. II. 1533-1534. p.; 39.829/1921. belügyminiszteri rendelet (passim). 390 A m. kir. belügyminiszter 1921. évi 30.015. számú körrendeleté az igazgatási rendészet és a rendőri büntető bíráskodás ellátásáról önkormányzati közigazgatási hatóságok által. MRT 1921. Bp., 1922. 567. p. 391 Ezek kiindulópontját a m. kir. belügyministeriumnak 1869. évi június hó 17-én 3365. sz. a. kelt körlevele képezte Magyar- és Erdélyország összes törvényhatóságaihoz, a tűzrendészeti szabályok kezelése iránt. MRT 1869. Pest, 1870. 715-716. p. Lásd még a m. kir. belügyministernek 53.888/H. szám a. az összes vármegyei és városi törvényhatósághoz intézett körrendeletét a tűzrendészeti kormányrendelet kibocsátása tárgyában. MRT 1888. Bp., 1888. 1727-1756. p. és a m. kir. belügyminiszter 1925. évi 230.000. számú körrendeletét a tűzrendészetről alkotott 53.888/1888. B. M. számú rendelet kiegészítéséről, módosításáról és végrehajtásáról. MRT 1925. Bp., 1926. 249-259. p. 91
