Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
III. FEJEZET: A HELYI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
ról szóló 1890. évi I. te. hatálya alá; intézkedett a népszámlálások megejtéséről, valamint a népmozgalmi és gazdasági statisztikai adatok pontos gyűjtéséről. A város részére teljesítendő munkálatokat (építkezéseket, csatornázásokat, szereléseket) és szállításokat is a tanács szervezte, majd elszámoltatta, illetve az egyes hivatalok ügyrendjeit a hivatalfőnökök javaslata alapján megállapította. A költségelőirányzatok megtartásáért is felelt; úgy kellett gazdálkodnia, hogy a törvényhatóság likviditása, a köz- és beligazgatás rendes folyama állandóan biztosított legyen. Kivetette továbbá a közgyűlés megszavazta pótadót, és első fokon járt el a hirdetési szabályrendelet megsértése estén indítandó kihágási ügyekben.330 A tanács elnöke a közgyűlés elintézésére váró kérdésekben a főispán, akadályoztatása esetén, valamint egyéb ügyekben a polgármester volt. Rendszerint minden héten szerdán és szombaton délelőtt kilenc órakor ülésezett. A polgármester összehívására tarthattak rendkívüli ülést is. Tagja volt az említetteken kívül a főjegyző, a rendőrfőkapitány (1920-ig), a tiszti főügyész és a négy tanácsnok (SZMSZ 78-81., 85-96., 116. §§). Az utóbbiak nem csupán szavazati joggal bírtak, de az egyes tanácsi ügyosztályokat is vezették. A tanácsnokok elnököltek azon ad hoc bizottságokban is, amelyeket az ügyosztályukhoz utalt tárgyban a közgyűlés vagy a tanács létrehozott. A tanács teendőit 1886-tól előadói rendszer útján vitte.331 Tanácsülésen intézte el a más hatóságnak fenn nem tartott érdemleges köz- és magánügyeket, a törvényhatósági vagyon és gazdászat kezelését s ellenőrzését érintő kérdéseket, a közgyűlés elé terjesztendő ügyek előkészítését, a rendőrkapitányságtól fellebbezett ügyeket (ezek elintézésében az amúgy tag rendőrfőkapitány nem vehetett részt) és az elvi megállapodást igénylő teendőket. Tanácsülésen kívül járt el az érdemleges határozatot nem igénylő folyó- és kisebb jelentőségű kérdésekben, amelyeket az illetékes tanácstag a polgármesterrel egyetértőleg, de együttes felelősség mellett intézett a tanács nevében. Ha az esetleges véleménykülönbség az előadó és a polgármester között nem oldódott fel, akkor a tanácsülés elé terjesztették a problémát (83., 84. §§). Az előadó — aki rendszerint az illetékes ügyosztály vezetője volt — véleményének meghallgatása után szótöbbséggel határozott a testület. A kisebbség különvéleményt csatolhatott a határozathoz. A tanácsi határozatok a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül voltak fellebbezhetők tárgykörtől függően a közigazgatási bizottsághoz vagy a közgyűléshez, esetleg az illetékes miniszterhez. A tanácsülésekről jegyzőkönyv, az azokon tárgyalt ügyekről külön előadói ív és nyilvántartás készült. A tanács munkáját a jegyzői hivatal, benne különösen a főjegyző és az aljegyzők segítették (SZMSZ 97-101. §§). A tanács hatáskörébe utalt és a tanácskozás útján elintézendő tárgyak előkészítése, úgyszintén a tanácsülésen kívüli ügyek intézése ügyosztályokban zajlott. Ezek 1913 és 1929 között a következők voltak: 1. Háztartási, gazdasági és középítkezési ügyosztály; 2. Pénzügyi és javadalmi ügyosztály; 3. Műszaki és építkezési ügyosztály; 4. Jogi ügyosztály; 5. Közigazgatási és közmívelődési ügyosztály; 6. Hadügyi és közjó330 Hódmezővásárhely th. város hirdetési szabályrendelete, 1925., 1929. Iratok I. 35., 36. tétel.; Hirdetési díjszabás és kezelési utasítás, 1931. Iratok I. 37. tétel, vö. Jkv. 1931: 239. 331 Kruzslicz 1993, 391. p. 78
