Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
III. FEJEZET: A HELYI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
sem interpellációk, sem önálló indítványok nem kerülhettek a plénum elé (SZMSZ 12., 13. §§, T1929 26. §.). Az ügyek tárgyalását a szakelőadó expozéjával kezdték meg, akit rendszerint a polgármester jelölt ki. Az előadó ismertette a kérdéses tárgykört, majd a határozati javaslatot. Ez utóbbiakat 1929-től leginkább a kisgyűlés szerkesztette. A költségvetések, zárszámadások, az önálló kezelésű intézmények s különálló alapok és a szabályrendeletek esetében külön általános és részletes vitát rendeztek, egyébként a vita egységesen zajlott a javaslat felett. Az egyes fel- és hozzászólásokra az ülést vezető elnök adott engedélyt, s ő ügyelt a közgyűlés rendjének megtartására is: ennek keretében a tárgytól eltérő felszólalót kétszer figyelmeztethette, ezután a szót meg is vonhatta tőle.279 Ismerték a széksértési kereset intézményét, amelyet az ismételten, szűnni nem akaró módon renitenskedő tag ellen indíthatott a tiszti főügyész. Ilyenkor fellebbezés kizárásával maga a közgyűlés hozott határozatot, amely szankcióként 1929 előtt legfeljebb 200 koronáig, azután viszont 500 pengőig terjedő bírságot mondhatott ki (SZMSZ 19. §, TI929 30. §). Az egyes pontoknál mindenki általában kétszer szólhatott hozzá a vitához, kivéve a hivataluknál fogva szavazattal bíró tisztviselőket, akik bármikor felszólalhattak. Az említettektől függetlenül szót kérhettek azok is, akik személyes kérdésben kívántak nyilatkozni, akik napirendre térést indítványoztak, indítványuktól el kívántak állni, zárt ülést kezdeményeztek, vagy a közgyűlés ügyrendjére szándékoztak hivatkozni. A tanácskozási nyelv a magyar volt. A beszédet tilos volt írásból olvasni. A rendet az elnök tartotta fenn mind a tanácskozók, mind a hallgatóság irányában (SZMSZ 14-19. §§)• A tárgyalás befejezésekor a kérdést határozathozatal végett az elnök tette fel az előadó vagy a kisgyűlés javaslata alapján. A módosító indítványok aszerint következtek, hogy milyen mértékben álltak közel az eredeti javaslathoz. Ha voksolni kellett a döntés megállapításához, a szavazatokat a szólók szerint vették számba, de az elnök vagy tíz bizottsági tag felállással történő szavazást is kérhetett. Névszerinti szavazást a tagok 15%-a indítványozhatott írásban. A névszerinti szavazás kötelező volt a törzsva- gyonra, a gyámpénztári tőke pénzintézeteknél való elhelyezésére nézve, valamint a törvényesen megállapított adók tárgyában, a bérleti és haszonbérleti szerződések vagy egyezség kötése esetében, valamint 1929 előtt a pénzügyminiszter által kiadott rendeletek végre nem hajtása vagy elhalasztása okából is. A nyilvános szavazás eredményét a jegyző számlálta össze, s az elnök állapította meg. Titkos szavazás esetén szavazatszedő küldöttséget rendeltek ki. A titkos voksolás a közgyűlés hatáskörébe tartozó személyi kérdések — így különösen a választások és fegyelmi ügyek — tekintetében kötelező is volt.280 Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata döntött, kivéve az említett személyi választások kérdésében. Egyébként az elnök szavazati jogát — ebbéli tevékenysége közben — nem gyakorolhatta (T1929 28. §).281 A határozatokat a jelenlévők abszolút többsége által hozták. Az ülések nyilváno279 Ügyrend 1930a. 7-9., 12., 13. §§. 280 A választott tisztségviselőkről lásd a 277. jegyzetet! 281 Lásd még: Ügyrend 1930a. 10-11. §§. 68
