Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)

IV. FEJEZET: A SZABÁLYRENDELET-ALKOTÁS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

séért díjat volt köteles fizetni. A rendelet a díjtételeket relatíve határozottan állapította meg: az érintett vagyoni és kereseti viszonyainak figyelembe vételével az első esetben tíz pengőtől száz pengőig, a másodikban pedig tíz pengőtől háromszáz pengőig, ha az egyén Vásárhelyen legalább két évig folytonosan lakott, a helybeli közterheket viselte, és vele szemben kizáró okok nem álltak fenn; végül háromszáz pengőtől ezer pengőig, ha a községi kötelékbe való felvétel tényleges település nélkül történt.503 Méltánylást érdemlő esetekben a polgármester kedvezményesen is adományozhatott illetőséget, különös méltánylást érdemlő körülményre tekintettel pedig a díj kivetése teljesen mel­lőzhető is volt. Ha valakit a város községi kötelékébe felvettek, a korábbi községi illetősége de iure megszűnt, mivel minden állampolgár csak egy illetőséggel bírhatott. Ugyanakkor fordítva is igaz: valamely község kötelékébe tartozni mindenkinek szükséges volt, ezért a vásárhelyi községi illetőség mindaddig nem szűnt meg, amíg az adott személy egy másik településen újat nem szerzett. Ha család kívánt megtelepülni, akkor a díjnak a családfő részéről történt befizeté­se esetében a házastárstól és a vele egy háztartásban élő kiskorú gyermektől díjat nem lehetett követelni. A nagykorú gyermek azonban — ha az illetőséget a saját jogán sze­rezte meg — a rendes díjszabás alapján volt köteles a megfizetésére. A díjat egyébként a fizetésre szóló felhívás kézhez vételétől számított 15 napon belül kellett teljesíteni a városi házipénztárba.504 2. A városnak jelentős bevétele származott a beadványi bélyeg (illetékbélyeg) alakjában szedett illetékekből. A vizsgált korszakban 1931-ben fogadott el a törvény- hatósági közgyűlés e tárgykörben új szabályrendeletet. Ennél fogva Hódmezővásár­hely közönsége a város különböző hatóságai és közegei által a magánfelek részére és érdekében teljesített szolgálatok után illetéket szedett. A befolyó jövedelem a városi közadóterhek mérséklésére szolgált, s mint ilyet, szintén a házipénztár kezelte.505 A beadványi bélyegekkel történő illetékfizetés eseteit 35 pontban nevesítette az említett rendelet. A teljesség igénye nélkül e körbe tartozott többek mellett a házassági bontóperekben a gyermektelenséget vagy a gyermekek számát igazoló bizonyítvány kiállítása, a házasság kihirdetése alóli felmentés iránti kérelem, az ártézi kutak fúrása, az ingatlanok, azok terményei és egyes jogok hasznosítása tárgyában keletkezett jegy­zőkönyvek és beadványok benyújtása, továbbá a haszonbér vagy bérleti díj mérséklése iránti, valamint a várossal létesített bérleti vagy haszonbérleti jogviszony megszünteté­se és átruházása iránti kérelem előterjesztése. A városi vállalatok megbízása, szállítá­sok megrendelése végett tartott árversenyről felvett jegyzőkönyvek elkészítése, a város tulajdonát képező ingóságok és ingatlanok használatba adása iránti kérelmek, a ked­vezményes engedélyezésért előterjesztett folyamodványok, továbbá a közterület hasz­nálata, a lakhatási engedélyek kiadása, a lakás- és telekingatlanok magánérdekből való megvizsgálása, az örökösödési szerződések és a végrendeletek levéltári őrizetbe vétele 503 Jkv. 1942: 200. 59-60. p. 504 Uo. 60-61. p. Lásd még a m. kir. belügyminiszter 1923. évi 119.093. számú körrendeletét a köz­ségi illetőségi bizonyítványok kiállításáról. MRT 1923. Bp., 1924. 491-492. p. 505 Jkv. 1930: 210., 1931: 255. (Szabályrendelet a Hódmezővásárhely thj. városban beadvány bélyeg alakjában szedett városi illetékekről, 1-6. p.) 120

Next

/
Oldalképek
Tartalom