Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
IV. FEJEZET: A SZABÁLYRENDELET-ALKOTÁS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
és onnan való kiadása, illetve a birtokívről (tulajdoni lapról) másolatok készítése és a házbérvallomási ívek kivonata iránti kérelmek is az illetékfizetési kötelezettség hatálya alá estek. Az ingatlanok adásvételéhez, a telekkönyvi kiigazításokhoz és a hagyatéki ügyekhez, valamint a házassági bontóperekhez kért hatósági bizonyítványok kiadása, a politikai megbízhatóságot igazoló hatósági bizonyítvány kérelmezése, a névváltoztatási eljárás, az ipari szakvizsgára bocsátás iránti kérelem, a száz aranykoronát meghaladó szerződések árvaszék általi jóváhagyása, a nagykorúság kimondása végett előterjesztet kérelem, valamint az árvatári kölcsönök engedélyezése vagy soron kívüli visszafizetése iránti eljárás kezdeményezése is beadványi bélyeget igényelt.506 A bélyegeket a beadványokra kellett felragasztani, amelyek értéke megegyezett a mindenkori állami beadványi bélyegilleték értékének felével. Ezért a városi bélyegek egyféle színárnyalatban, nagyságban és rajzolattal készültek, amelyek ugyanakkor a kincstári bélyegekre nem hasonlíthattak. Ejegyek előállításának megrendelése, a hatóságok részére történő kiosztása és a használatuk ellenőrzése a polgármester feladatát képezte. A benyújtott okiratokon elhelyezett bélyegeket a további felhasználás elkerülése végett az iktatók felülbélyegezték, valamint ellenőrizték, hogy az ügyfél helyes összegű illetékbélyeget ragasztott-e a lapra. A hiányosan teljesített illetékfizetési kötelezettség súlyos szankciót von maga után: annak háromszorosát kellett megfizetni a polgármester által kibocsátott fizetési meghagyások nyomán. Természetesen méltányosság alkalmazásának olykor ez esetben is helye volt.507 Aki az illetékfizetési kötelezettségének nem tett eleget, attól a hiányzó összeget az adók módjára kellett behajtani. A fizetési meghagyás ellen, annak kézbesítésétől számított harminc napon belül, fellebbezéssel élhetett a kötelezett a közigazgatási bizottság adóügyi albizottságához, majd ennek határozatával szemben a közigazgatási bírósághoz.508 3. A helyi adózásra vonatkozó rendeletek közül először a vigalmi adó — mint a korszakra jellemző sajátosságok egyike — fizetésének szabályait emeljük ki. Ezen adónem a mai fogalmak szerinti játékadót és az áthárított értékadó némely formáit egyesítette. Evégből is több jogszabály és módosítás keletkezett a vizsgált korszakban;509 a sajátosságaikat az 1943. évi szabályrendeletet alapul véve mutatjuk be.510 A vigalmi adó oly adónem volt, amelyet a város területén szervezett mulatságok és szórakoztató rendezvények, valamint a szerencsejáték egyes nemei — például kártyajátékok, dominó, sakk, billiárd, tekézés, stb. — után a háztartási alappénztár javára fordítandó kellett fizetni. A kötelezettség kiterjedt mindazokra, akik belépőjegyet azért váltottak vagy díjakat avégből fizettek, hogy annak ellenében opera, operett, orfeum, kabaré, varieté, zene, ének, szavalat vagy egyéb előadáson részt vehessenek, továbbá rajzolt, festett, vetített, mozgó- és nem mozgó képeket, úgyszintén balettet, mutatványt, cirkuszi játékot, kiállítást vagy versenyt megtekinthessenek — például táncvigalomban, bárban, bazárban vagy hasonló népünnepélyeken. Szintén terhelte a vigal506 Uo. 1-3. p. 507 Uo. 4-5. p. 508 A magyar királyi közigazgatási bíróságról szóló 1896. évi XXVI. te. 81-82. §§. 509 Jkv. 1928: 284., 1929: 374., 1930:169., 1932: 162. 510 Jkv. 1943: 115. (Hódmezővásárhely thj. város vigalmi adó szabályrendelete, 9-18. p.) 121
