Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
I. FEJEZET: A KÖZIGAZGATÁS JELLEMZŐI MAGYARORSZÁGO 1919 ÉS 1944 KÖZÖTT
I. FEJEZET A KÖZIGAZGATÁS JELLEMZŐI MAGYARORSZÁGON 1919 ÉS 1944 KÖZÖTT 1. § A KÖZIGAZGATÁS HAZAI TUDOMÁNYOSSÁGA A magyar közigazgatást és a közigazgatási jogtudományt a huszadik század első két évtizedében a közigazgatási jogi pozitivizmusnak nevezett, az európai kontinentális igazgatástudományban elterjedt irányzat hatásai jellemezték: ez szakított a korábbi egységes államjogi jellegű jogtudománnyal, s vizsgálódásait arra a normaanyagra irányította, amely a szoros értelemben vett alkotmányos szabályozáson — mai kifejezéssel: az alkotmányjogon — kívül helyezkedett el. E két, egymást több szempontból is átfedő jogterület elhatárolása ugyanakkor számos problémát vetett fel; erre szemléletes példa, hogy nemcsak az első közigazgatási joggyűjtemények, henem még az 1930-as években kiadottak is tartalmaztak oly fejezeteket, amelyek tárgyait a tényleges köz- igazgatási jogtól elvileg el kellett volna választani. Ekként még az 1937-ben Meznerics Iván és Torday Lajos által szerkesztett és a Magyar Közigazgatástudományi Intézet által közreadott rendszerező kézikönyvben4 is találhatók voltak oda nem illő fejezetek — például a magyar bírósági szervezetről az igazságügy-miniszter felügyeletével működő állami szervekről szóló részben. Ennek talán az igazságügy-miniszteri főfelügyeleti tevékenység is magyarázata lehetett, amely egy 1869 óta létező, 1891-ben pontosított, de közelebbről nehezen megfogható jogokat és kötelezettségeket keletkeztető intézmény volt.5 A pozitivista jogtudomány a tételes közigazgatási jogot rendkívül heterogén szabályrendszernek tekintette, olyannyira, hogy nem tettek különbséget általános és különös tanok között. A vizsgált időszakra eső kései közigazgatási jogi pozitivizmus azonban a jogi dogmatika felülkerekedését hozta: követői a korábbi kompilációkon és az alapvető fogalmakon túlmenően már bonyolultabb logikai és teóriarendszert dolgoztak ki, s helyet nyertek a kutatások körében az olyan elméleti témakörök is, mint a köz- igazgatási jogviszony, a közigazgatási alanyi jogok és a közigazgatási aktusok tana.6 Az említett irányzat két legmeghatározóbb magyar képviselője a hódmezővásárhelyi születésű Kmety Károly (1863-1929)7 és tanítványa, Márffy Ede (1885—1947)8 voltak, akiknél a pozitivista szemlélet már érzékelhetően keveredett a dogmatikával. 4 Meznerics Iván-TORDAY Lajos: A magyar közigazgatás szervei 1867-1937. Bp., 1937. 5 Antal Tamás: A bírói jogviszony reformja Magyarországon a dualizmus korában (1891). In: Publicationes Doctorandorum Juridicorum. Tomus III. Szeged, 2003. 6-9. p. 6 Szamel Lajos: A polgári magyar közigazgatási jogtudomány és a közigazgatástan. In: Lőrincz Lajos-NAGY Endre-SZAMEL Lajos: A közigazgatás kutatásának tudományos irányzatai. Bp., 1976. 391— 394. p. 7 Kmety Károly: A magyar közigazgatási és pénzügyi jog kézikönyve. I—II. kötet. Bp., 1911. 8 Márffy Ede: Magyar közigazgatási és pénzügyi jog. Bp., ‘1925., 21926. 9
