Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON
A magyar alkotmány történeti hagyományoktól eltérően ezt követően az ülést vezető elnök (Molnár Imre) nem külön-külön rendelt el szavazást az általános és a részletes vita eredményének tárgyában — miután részletes vita tulajdonképpen nem is volt —, hanem egyszerre kérdezte: elfogadja-e az országgyűlés a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben? A végeredmény természetesen egyöntetű igent hozott. 102 Ennek alapján az elnöki tanács 1950. május 18-án hirdette ki a helyi tanácsokról szóló jogszabályt az 1950. évi I. törvény formájában. c) Az első tanácstörvény jellemzői Az 1950-ben megalkotott tanácstörvény mindenben tükrözte kora — a proletárdiktatúrának nevezett évtized — ideológiai, állam- és közigazgatás-elméleti sajátosságait. Ennek kiindulópontja az alkotmány szerint a „felszabadult népnek": az ipari munkásság, a dolgozó parasztság és az értelmiség legjobbjainak beemelése volt az egységes államhatalmi funkciók gyakorlásába, elvben választott küldöttek útján. Érvényre juttatta a szovjet tanácsoknál már megismert megoldást: a kötött (imperatív) mandátumot, amely a tanácstagok és a végrehajtó bizottságok tagjainak visszahívhatóságát biztosította. Az új típusú államszervezetbe hierarchikus rendben illesztette a tanácsokat a törvény: azok egymással alá- és fölérendeltségben álltak, s végső fokon az országgyűlésnek, az elnöki tanácsnak és minisztertanácsnak voltak alávetve. Ezzel deklaratívan elismerték: nem létezett különbség országos és helyi érdek között; az egyes közigazgatási szintek — a megyék, a járások, a városok és a községek — fejlődése egyaránt országos érdek, és ezek faladata sem lehetett más, mint az ötéves népgazdasági terv megvalósításának előmozdítása. 103 A népi demokratikus köztársaságban az egyéni, individuális vagy partikuláris érdekek kutatásával nem kellett foglalkozni, mivel azok a jogalkotó döntése alapján egybeestek az állam érdekével. Ezért a szocialista törvényesség fenntartását magától értetődőnek vélték, amely intézményeiül szintén a tanácsokat jelölték meg. Ennek keretében a tanácsok hatáskörébe utalták a törvények és felsőbb rendeletek végrehajtását, az alárendelt államhatalmi és államigazgatási szervek irányítását és ellenőrzését, az állami rend és a közvagyon védelmét, a dolgozók jogainak oltalmazását, az alsóbb fokon elhelyezkedő tanácsok részére utasítás kiadását, az alsóbb végrehajtó bizottság tagjai megválasztásának és visszahívásának jóváhagyását, szintén az alsóbb tanácsok rendeleteinek és határozatainak megsemmisítését vagy megváltoztatását, valamint az állandó és ideiglenes bizottságok megalakítását. Gazdasági tevékenységük keretében pedig a helyi gazdasági terv és költségvetés elfogadását, azok végrehajtásának ellenőrzését és a szövetkezetek támogatását kellett megvalósítaniuk (27. § 1-15. pont). A közigazgatási területrendezésből kiemelendő a városok jogállásának jelentékeny változása — amelyet később a második tanácstörvény részben árnyalt —, vagyis a OGYN 1950. 28. ülés. 70. hasáb OGYI 1950. 38. szám. 137-138.
