Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON
járásokkal egy igazgatási szintre hozása, néhol a járások alá rendelése. Megszüntették a törvényhatósági rendszerben érvényesülő kiemelt státuszokat: még egy Szeged méretű városnak is be kellett tagozódnia a megyei települési hálózatba. Ennek elméleti alapját az a megfontolás képezte, hogy a városok a környező területekkel elválaszthatatlan egységet alkottak már csak azért is, mert meg kellett szüntetni a városok és a falvak szembenállását, ami osztályérdeknek minősült. Egyedüli kivételt Budapest képezett; ennek kiemelt jellegét senki sem vitathatta. Megjelent az egy község egy tanács elv is: az összes településen tanácsot kellett alakítani, kivéve az 500 leieknél kevesebbet számláló községeket, ahol közös községi tanácsot alakíthattak (3. §). 104 Szintén a tanácsrendszer velejárója volt az egyszemélyi végrehajtó szervek helyett a végrehajtó bizottságok bevezetése. Ezt azzal (is) magyarázták, hogy a korábbi törvényhatósági rendszerben az egyes igazgatási szinteken számos egymástól független szerv működött, amely kaotikussá és bürokratikussá tette a közigazgatást. Ezek tollvonással történő megszüntetésével azonban a szakigazgatás fokozottabb egysége is megteremthetővé válik — gondolták. Például az árvaszékek egyszerűen megszűntek, s hatáskörüket részben a végrehajtó bizottságok vették át, kisebb részben pedig a bíróságok (62. §). Az egyes önálló közigazgatási egységek (pl. a mérnöki, városkapitányi, városgazdálkodási, adóügyi, stb. hivatalok) is mind beolvadtak a végrehajtó bizottságokba, pontosabban azok osztályaiba. Az utóbbiakat egyébként szakigazgatási ágak szerint szervezték a minisztériumi rendszerrel általában analóg módon (46-53. §§). Az országos és a területi szintű igazgatás egységesítését szolgálta a közszféra uniformizálása is: nem ismerték el a korábbi különbséget az önkormányzati és az állami alkalmazottak között, s mindenkit egységesen az állam alkalmazottjává nyilvánítottak. Ezzel a munkajogi eszközzel is biztosítani igyekezték az államszervezet és az apparátus mindenirányú egységét. 105 A törvény egyébként sommás és szűkszavú volt: egy preambulumra, hét fejezetre és ezen belül 66 szakaszra tagolódott. E szerint az első egységet az általános rendelkezések képezték, amelyek az ország területi beosztásának meghatározása mellett az alkotmány vonatkozó rendelkezéseit idézték (1-12. §§). A második fejezet a helyi tanácsok és a végrehajtó bizottságok megalakításáról és szervezetéről (13-25. §§), a harmadik a tanácsok és a végrehajtó bizottságok feladatairól és a hatáskör-átruházásról (26-31. §§), a negyedik az előbbi szervek működéséről (32-45. §§), az ötödik a tanácsok hivatali szerveiről (46-53. §§), a hatodik a tanácsok és a felsőbb tanácsi vagy egyéb állami szervek kapcsolatáról (54-60. §§), végül az utolsó vegyes és átmeneti rendelkezésekről (61-66. §§) szólt. 104 OGYI 1950. 38. szám. 139., DALLOS FERENC: AZ első tanácstörvény és a tanácsok megalakulása. Ál 1975. június. (6. szám) 481-492. 105 OGYI 1950. 38. szám. 193.
