Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON

nemzetfenntartó működését. Szintén méltatta a munkanélküliség felszámolását, az április 4-i amnesztiát, a halálozási statisztikák javulását, a születési arányszámok emelkedését és a földreformot (államosítást). Végül az amerikai „négerlincselő" áldemokráciával szemben úgy vélte, a jelen javaslat a magyar demokrácia nagy célját: „a dolgozók országát" valósítja meg, ezért szintén támogatta annak megszavazását.

95 A következő napon, május 11-én először Harrer Ferenc szólt a Magyar Radikális Párt nevében. A tanácsokat a népi demokrácia legalapvetőbb és legsajátosabb intézményének tekintette, mivel az egész népet a közületi élet minden vonatkozásában, a legszélesebb körben — az állami szakigazgatás kivételével — a közhatalom gyakorlásának részesévé teszi kezdeményező, intéző és ellenőrző hatáskörrel. Sztálint idézve rámutatott: „a közigazgatás helyes megoldását nem lehet megtalálni, ha figyelmen kívül hagyjuk a tömegek tapasztalatát, akik a saját bőrükön érzik a vezetés eredményét; [...] a közigazgatás szerveinek munkájuk során a társadalmi tömegszervezetekre kell támaszkodniuk és széleskörű lehetőséget kell nyújtani nekik a közigazgatásban való részvételre." A népi demokrácia közigazgatási szervező elvéül a demokratikus centralizmust jelölte meg ő is, amely a népi erők megnyilatkozására támaszkodó központosított államvezetést jelentette. Ezzel az állami és önkormányzati kettősség megszűnt, s a helyébe lépett az egységes államszervezet. E tényt pedig a tervgazdaság szükségességével indokolta, mivel az „nem engedheti meg a közületeknek külön utakon való járását."

96 Magáról a javaslatról tulajdonképpen helyesen állapította meg, hogy egyelőre nem tartalmaz minden, a tanácsokra vonatkozó jogszabályi normát, ezért ezt kerettörvénynek nevezte: a tanácstagok választására és visszahívására külön törvény vonatkozik, a rendőri bíróságok hatáskörének megállapítását rendeletalkotási útra utalja a javaslat, számos szervezeti kérdést — így a jogorvoslatok rendjét vagy a fegyelmi eljárás szabályait — a minisztertanács jogalkotó tevékenységének enged át. Szorgalmazta a felszólaló, hogy ezen jogforrások is mielőbb készüljenek el. Az új helyi igazgatási rendszernek két jellegzetességére is felhívta a figyelmet: „az egyik, hogy nem ismeri a helyi és az országos ügyek megkülönböztetését, a másik pedig, hogy hivatali szervei államiak." Az új igazgatási rendszert egyébként politikai szervezetnek fogta fel, amely hivatása a népi demokrácia politikai programjának megvalósítása.

97 Egyetlen női hozzászólóként Szomolyai Ágostonná a Horthy-korszak falusi közigazgatásának „szörnyűségeiről" beszélt, s behatóan „elemezte" a községi képviselő testület és az elöljáróság, valamint a főszolgabíró és a csendőrség tevékenységét. Külön is kiemelte a nők helyzetét, amelyen csak a „felszabadulás" és az MDP változtatott. Bírálta Nagy Ferencet, a Pfeiffer-pártot, Rajk Lászlót és a „jobboldali szociáldemokratákat" mint a nép ellenségeit. A parasztság képviselőjeként örömmel hangoztatta, hogy Rákosi Mátyás nyomán megértette: ügyük mennyire összefügg a munkásságéval. Biztosította az országgyűlést, hogy a falusi parasztság az osztályharcban is kiveszi a részét — különösen a kulákok elleni küzdelemben. Végezetül ismét a parasztOGYN 1950. 27. ülés. 47-48. hasáb OGYN 1950. 28. ülés. 53-55. hasáb OGYN 1950. 28. ülés. 56-57. hasáb