Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON

asszonyok helyzetének rendezéséről beszélt, midőn a nők egyenjogúságának alkot­mányba iktatását üdvözölte. 98 A javaslat vitájában — amelyben bírálat nem hangzott el! — Kádár János belügy­miniszter kért szót utoljára. A tanácstörvényt az államszervezet átalakításának befejező elemeként határozta meg: az alkotmány elfogadásával a felső szintű állami szervek (a NET, a minisztertanács) kialakítása megtörtént, a jelen jogszabállyal pedig az állam­igazgatás egyéb szintjeit is rendezik. Minőségi változást remélt a közigazgatásban, hi­szen mindenki megállapította felszólalásában, hogy a valóban demokratikus intéz­ményrendszer legmagasabb fokát képviselik a tanácsok. Elismerte, hogy a tárgyalás során hozzászólók sok hasznos és figyelemreméltó szempontot vetettek fel, ugyan­akkor — mivel módosító indítványt nem terjesztettek elő — csak generális jelleggel kí­vánt szólni néhány aktuális kérdésről. Ezek közé tartozott a magyar nép politikai fejlő­dése, a szocialista munkaverseny kibontakozása, a népi felajánlások teljesítése, a ter­melő szövetkezetek megalakulása, a nők és az ifjúság lendületes előretörése és a béke­mozgalom melletti kiállás. Mindez szavatolta számára a tanácsok sikeres működését mondván: a magyar lakosság öntudatának magasabb fokára ébredt. 99 Az új közigazgatással összefüggésben három kérdést említett, ahol biztosan javu­lás fog mutatkozni: a tömegek közvetlenül fognak bekapcsolódni az állami ügyek intézésébe, a központi és a helyi államigazgatási szervek egyesülni fognak felszámolva ezzel a megyei igazgatási szervek sokrétűségét, végül a helyi államigazgatási szerveket gazdasági irányító szereppel és felelősséggel ruházzák fel. Mindez a bürokrácia elleni küzdelmet is szolgálja majdan, mivel a bürokratizmus nem csupán ügytologatás, de „a szervezeteinkre gyakorolt burzsoá befolyás megnyilvánulása". Hosszan ecsetelte a tör­vényhatósági rendszer és a polgári kori kormányzat összetett ügyintézési mechaniz­musát, annak nehézkességét példákkal is illusztrálva. 100 Végezetül a jövő szervezési feladataira vonatkozó intelmeket fogalmazott meg az átalakulás zavartalansága érdekében. Mindenkit emlékeztetett a dolgozó nép érdekeire és annak támogatására, arra, hogy „még a legjelentéktelenebbnek tűnő városkerületi vagy egyszerű kis falusi kérdés is közügy, tehát a dolgozók összességének szent ügye". Ezért a kormányzat számít a tisztviselők elhivatott munkájára: „a köztisztvise­lők becsüljék meg a kormányzatunk részéről irányukban megnyilvánuló elismerést és bizalmat és szolgálják meg ezt a dolgozó nép ügye iránti odaadó, lelkiismeretes mun­kával" — vélekedett a belügyminiszter. Mintegy iránymutatásként pedig ekként össze­gezte a tanácsok küldetését: „rendeltetésük ugyanaz, mint egész államunké: a szocia­lizmus építésének szolgálata, a legszélesebb dolgozó tömegek még fokozottabb moz­gósítása e hatalmas történelmi feladat teljesítése érdekében". A kor szónoki beszédeire jellemző fordulattal zárta beszédét: „a helyi tanácsok munkájának sikerét is az fogja biztosítani, hogy tevékenységüket az egész dolgozó nép harcát irányító erő, a magyar munkásosztály sok harcban kikovácsolódott és edződött élcsapata, a Magyar Dolgozók Pártja fogja vezetni". 101 OGYN 1950. 28. ülés. 58-62. hasáb OGYN 1950. 28. ülés. 62-64. hasáb OGYN 1950. 28. ülés. 65-67. hasáb OGYN 1950. 28. ülés. 68-69. hasáb

Next

/
Oldalképek
Tartalom