Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON

nikusan összehangolt egységes szervezetként jelent meg, mely felölelte a város és a falu valamennyi dolgozóját. Ekként válhatott Magyarországon a hatalom a dolgozó nép sajátjává, az ország a munkások és dolgozó parasztok államává, amely a népet tevékeny politikai életre neveli, s felébreszti a lakosság felelősségérzetét a közügyek intézése iránt. Visinszkij szovjet jogtudóst citálva kifejtette: „a dolgozók tanácsai az államigazgatás-művészet nagy iskolái, a politikai tevékenység nagy fórumai, hatalmas műhelyek, ahol a szocializmus építésének tudományát tanulják". A városok közigazgatási önállóságának megszüntetése azt a következetes politikát jelentette számára, amely felszámolja a falu és a város mesterséges, megosztó szembeállítását.

84 Az MDP munkásságát is dicsérte azzal, hogy szerinte a magyar nép „beszédes tényekkel bizonyította és bizonyítja napról-napra, hogy bizalommal követi a Pártunk által vezetett népi demokratikus rendszert". Akként folytatta, hogy „az 1949-es májusi választások alkalmával a választópolgárok minden választási kényszer nélkül, szinte kivétel nélkül felsorakoztak a népi demokrácia zászlaja alá, bármint akarta is sorainkat megbontani a reakció minden mesterkedése". Később a tervkölcsönjegyzés sikerére tért át, amelyben visszatükröződni látta az ország dolgozóinak optimizmusát és bizalmát. A május 1-jei felvonulás pedig az ő olvasatában „harcos kiállás" volt az internacionalizmus és a béke ügye mellett.

85 Majd gyorsan befejezve beszédét a javaslat elfogadására buzdított. Gyöngyösi János szerint a helyi tanácsok létrehozásával végleg befejeződik „Európa legnépellenesebb félfeudális kapitalista osztályuralmának és közigazgatásának a mai világ legdemokratikusabb és legkorszerűbb államszerkezetével és államigazgatásával való felváltása". Ennek bizonyságaképpen nagy átéléssel, szélsőségesen bírálta a polgári kori magyar „szolgabíró-közigazgatást", szembeállítva vele a tanácsok népi demokratikus jellegét. „Lehet-e ennél szélesebb körű, fejlettebb és bürokráciától mentesebb kormányzati rendszert elképzelni?" — tette fel a költői kérdést, és talán maga is elhitte a köztelező választ, hogy nem.

86 Patetikusan beszélt arról is, hogy a községek igazgatásában mekkora változást idézhet elő a javaslat: „a malom, a falusi konzervgyár, a szeszfőzde nem az uradalomé többé, hanem a népé; a népé a bolt is, ahol szükségleteit vásárolja." A falu és annak termelési technológiája a dolgozók, a sztahanovisták érdemeit fejezi majd ki. Az új jogrendről szintén szólt. Hangsúlyozta, hogy megváltozott a nép viszonya a jogrendhez: abban „többé nem az elnyomást érzi, hanem saját érdekeinek és akaratának kifejezését, a saját erejét és védelmét a kizsákmányolás ellen". Beszédében oda konkludált, hogy valóban „forradalmi" a változás, amely Magyarországon szovjet segítséggel néhány év alatt végbement.

87 Nánási László a dolgozóknak az államhatalom gyakorlásába történő bevonása mellett a tanácsok újszerűségeként említette a bürokráciamentességet: a magyar embe84 OGYN 1950. 27. ülés. 29-30. hasáb. A. J. VISINSZKIJ legismertebb és idevonatkozó, magyar nyelven is megjelent művei: A jog és az állam kérdései Marxnál. Bp., 1953.; Lenin és Sztálin a proletárforradalomról és az államról. Bp., 1948. 85 OGYN 1950. 27. ülés. 30-31. hasáb 86 OGYN 1950. 27. ülés. 32-33. hasáb 87 OGYN 1950. 27. ülés. 34-35. hasáb