Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

I. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER TÖRTÉNELMI ÉS ELMÉLETI HÁTTERE

vek még az 1970-es és az 1980-as években sem, annak ellenére, hogy a demokratikus centralizmus elvét hangsúlyozva igyekeztek az egyes államok ennek látszatát kelteni. Ez nem azt jelenti, hogy minden döntés országos, központi szinten született meg — mivel a valóságban léteztek ténylegesen helyi jellegű, politikailag semleges ügyek is —, csupán azt, hogy ennek a közjogi lehetősége minden kérdésben biztosított volt. Ez mutatta a rendszer valójában totális jellegét. A tanácsok feladat- és hatásköre egyébként igen széles volt, ezt azonban csorbította az, hogy két ülésszak között a jogaikat a végrehajtó bizottságok gyakorolhatták utólagos, jelképes beszámolás mellett. A szocialista államkoncepció egy sajátos antagonisztikus ellentéten alapult: az államot egyszerre tekintették a munkásosztály diktatúrájának és a demokratikus intézmények legkorszerűbb formájának. Szemben a „burzsoá" országokkal, ahol az alkotmányosságot a polgári társadalmi rétegek diktatúrájának és a nemzeti elnyomás eszközének tekintették,

52 a népi demokráciák — nézetük szerint — megvalósították a „nép" valódi hatalmát: kirekesztették az államéletből a „kizsákmányolókat" és a gondolkodó értelmiséget.

53 A szocialista és a népi demokratikus jogrendszerek

54 meghatározott társadalmi osztályok — elsődlegesen a munkásság és a parasztság — osztályérdekének biztosítására, az úgynevezett proletárdiktatúra megvalósítására szervezték az államot, s benne a képviseleti és a területi igazgatásai rendszereket is. Az állam jellege végletekig centralizált volt, és hagyományosan extrakonstitucionális elemeket is beemeltek az intézmények közé. Ezek leginkább az egyetlen, közjogi státuszúvá emelt párt és annak tömegszervezeti voltak. Ebbe a rendszerbe a tanácsok mint népi szervek illeszkedtek, számos funkciót és megoldást átvéve a megvetett „burzsoá" jogból, s hozzátéve mindehhez a tévesen értelmezett marxizmus ideológiáját, amely utópiájában sohasem beszélt ténylegesen diktatórikus vagy totális államról.

55 A tanácsokat a központi egységes államhatalom területi intézményeiként definiálták, amelyek a lokális ügyek intézése LAJOS: A Magyar Népköztársaság államszervezetének kialakulása és fejlődése. In: 20 év. Tanulmányok a szocialista Magyarország történetéből. Szerk. Szabó Bálint. Bp., 1964. 325-328., KOVÁCS ISTVÁN: A szocialista alkotmányfejlődés új elemei. Bp., 1962. 384-385., BEÉR JÁNOS: Az államhatalmi szervezet egysége a Magyar Népköztársaságban. Ál 1960. április. (4. szám) 258-271., BEÉR JÁNOS: Helyi tanácsaink államhatalmijellege. Ál 1951. november-december. (11-12. szám) 593-606. 52 KOVÁCS: A burzsoá... i. m. 10-106., vö. RÉVÉSZ BÉLA: AZ osztályharc fogalmának politikai és jogi aspektusai az '50-es években. Acta Jur. et Pol. Szeged. Tom. LIV. Fasc. 15. Szeged, 1998. 5-17., 2738. 53 Lásd „A dolgozó és kizsákmányolt nép jogainak deklarációját". In: KOVÁCS: Az októberi... i. m. 175-179. 54 A szocialista jogrendszer sajátosságait részletesen elemzi SZABÓ IMRE: A szocialista jog. Bp., 1963., SZABÓ IMRE: A magyar népi demokratikus jogrendszer kialakulásának és fejlődésének fő vonásai. In: 20 év. Tanulmányok a szocialista Magyarország történetéből. Szerk. Szabó Bálint. Bp., 1964. 359-390. 55 A 21. század eleji Magyarországon szinte eretnekségnek tetszik KARL MARX (1818-1883) nevének vagy műveinek említése. Pedig a valódi marxizmus megértéséhez — amely jelentősen különbözik a „létező szocializmus" idején neki tulajdonított tartalomtól — mind az analitikus társadalmi-gazdasági elemzéseit, mind a program jellegű írásait újra- vagy ténylegesen olvasni kellene. Nem kétséges, hogy az általa kidolgozott elméletrendszer mára meghaladottá vált több irányba is. Ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy a tanításaira és téziseire — legalábbis névleg — a 20. században egy egész világrendszert alapítottak gazdasági, társadalmi, politikai és ideológiai értelemben egyaránt. Mindez 1945 és 1990 között hazánkra is élénken kihatott, így a marxizmus megismerése nélkülözhetetlen a korszak megítéléséhez, de ahhoz is, hogy megérthető legyen: miben különbözött Marx utópiája a megvalósult szocializmustól.