Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

FÜGGELÉK

SZEGED MEGYEI VÁROS TANÁCSÁNAK 2/1971. SZÁMÚ RENDELETE* A VÁROSI TANÁCS ÉS SZERVEI SZERVEZETI ÉS MŰKÖDÉSI SZABÁLYZATÁRÓL A Tisza és a Maros szögének ősi átkelőhelyénél kialakult Szeged nevét a XII. századból fennmaradt oklevelek említik először. Fontos kereskedelmi és hadi szerepe miatt királyi kiváltságokat és szabadalom-levelet kapott, a tatárjárás után IV. Béla ruházta fel olyan jogokkal, amelyek elősegítették a település városias fejlődését. Kiváltságait később megerősítették és 1514-től kezdve törvényileg is elismerten gyakorolhatta a teljes jogú városi önkormányzatot. A török hódítások időszakában a várost sok pusztítás érte, de jelentőségét nem vesztette el, bár a középkorban virágzó gazdasági élete szinte megsemmisült. A török uralom után megindult gazdasági és demográfiai fejlődését természeti katasztrófák sorozata és az elnyomó katonai közigazgatás akadályozta. A város csak 1719-ben nyerte vissza régi jogait, s ettől kezdve — területében is gyarapodva — ismét az ország egyik jelentős városa. Az 1848-49-es nemzeti szabadságharc küzdelmeiből a város dicsőséggel vette ki részét. Kossuth Lajost délvidéki toborzóútján Szeged népe is kitörő lelkesedéssel fogadta és négy zászlóaljat állított fegyverbe. A forradalom országgyűlése két alkalommal ülésezett Szegeden, itt fogadta el a demokratikus nemzetiségi javaslatot és itt készítették el a magyar-román megbékélés alapjait lerakó okmányokat. A szabadságharc bukását követő politikai és gazdasági elnyomás korszakát az 1879-i, a várost elpusztító árvíz katasztrófája még súlyosabbá tette Szeged számára, de népének élni akarása és a nemzeti összefogás eredményeként felépült az új, a mai városképet is meghatározó Szeged. A város fejlődésének ütemét az 1867 után előretörő kapitalizálódás is gyorsította. Sorra épültek az ipari üzemek (malmok, szeszgyárak, paprika kikészítők), fellendült a kereskedelem, fejlődött a közlekedés. Az ipari munkásság szervezkedése már az árvíz előtt megindult, és a századfordulóra szocialista jellegű munkásszervezetek jöttek létre. Az I. világháború alatt meggyorsult a városban a proletarizálódás. Szeged lakossága 1918 októberében örömmel üdvözölte az őszirózsás forradalmat, és 1919 márciusában lelkesen csatlakozott a kikiáltott Tanácsköztársasághoz. A forradalmi eseményeknek azonban gátat vetett a francia katonai megszállás, amely megteremtette az itt gyülekező ellenforradalmi erők szervezkedésének lehetőségét. A hatalomra jutott ellenforradalommal szembeni elégedetlenség a munkások sztrájkjaiban jutott kifejezésre. A proletariátus harcát a haladás eszméit pártfogoló írók (Móra Ferenc, Juhász Gyula és József Attila) segítették. A Forrás: Közlöny, 1971. december 15. (4. szám) 3-21.