Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

VI. FEJEZET: EREDMÉNYEK

három törvényjavaslatot egyetlen olvasatban tárgyalta az országgyűlés az évszázadok óta megszokott három helyett, s a módosítások felett is egyszerre rendelték el a szavazást, így lényegében a képviselői jogok tényleges gyakorlását illuzórikussá tették. A viták csupán két napig — 1971-ben egy napig — tartottak, amely már önmagában is jelzés értékű volt. A hatálybaléptetés forgatókönyvét nem a minisztertanács vagy a belügyminiszter, hanem az állampárt politikai bizottsága és a titkársága készítette el, amelytől eltérni előzetes egyeztetés nélkül nem lehetett. Jól példázza ezt az MDP politikai bizottságának 1954. augusztus 18-i ülése, ahol megállapították, hogy „a tanácsválasztás előkészítésével kapcsolatban állami vonalon előbb adtak ki utasításokat, melyek nem felelnek meg a P. B. határozatának. Ennek eredményeként a káderek kiválasztása a pártbizottságok tudta nélkül történik. Ezt azonnal fel kell számolni, és érvényt kell szerezni a P. B. határozatának".

600 A tanácsok intézményét szovjet mintára megteremtő és a tanácstörvényeken, valamint egyéb jogszabályokon keresztül bevezető Magyar Népköztársaság az új közigazgatási rendszert a korábbi polgári, ideológiailag nemkívánatos törvényhatósági rendszernél korszerűbb, a szocialista demokrácia elvének jobban megfelelő közigazgatási struktúraként értelmezte. Mindez az elméletben és a gyakorlatban egy, a korábbi önkormányzatiság elvével részben szakító, ugyanakkor az évszázados magyar hagyományokat bizonyos szempontból a jelenleginél mégis jobban figyelembe vevő területi közigazgatást eredményezett. Ez utóbbin értendő a megyéknek — mint a struktúra alapjainak — nem csupán területi egységként, de funkcionális szempontból is történő megőrzése mutatis mutandis a korszak igényeihez igazítva. A korabeli közjogtudományi szerzők tudatosan törekedtek arra, hogy a polgári kori közigazgatás megszüntetésének és a tanácsi közigazgatás felsőbbrendűségének okait pontosan meghatározzák. Politikai szempontból azzal magyarázták az új szervezet kialakítását, hogy „a hatalom kérdése eldőlt". Ezen azt értették, hogy a munkásosztály vezette dolgozó osztályok szövetsége irányította az országot, „amelyen belül teljes hatékonysággal harcolhat együtt a munkásosztály és a dolgozó parasztság a falusi kapitalizmus erőivel szemben". A tanácsok létrehozását a folytonosan hangoztatott osztályharc adott szakaszában kifejtett küzdelem szempontjából is nagy jelentőségűnek tartották, mivel „szervezeti formát adott ahhoz, hogy közvetlenül összekovácsolódjanak a tömegek közvetlen erői az állami szervek tevékenységében." A korábbi közigazgatási kereteket a szocialista demokrácia kibontakozásának akadályaként fogták fel, ugyanis nem tekintették alkalmasnak a tömegek mozgósítására, az állandó és folyamatos tömegszervező munkára.

601 Szervezeti szempontból azzal interpretálták a tanácsok nélkülözhetetlenségét, hogy teljesen meg kívánták szüntetni az állami tevékenység vonalán az addigi „kettősséget": az állami és az önkormányzati szervezet nemkívánatosnak minősített párhuzamosságát. Az államhatalom helyi szintű szilárd egységeit szándékolták létrehozni, hogy kibontakozhasson a már többször említett és elemzett demokratikus centralizmus és a kettős alrendeltség. Ezt az állami munka összehangolása végett is szükségesnek tartották, leMOL MDP 276. f. 53. cs. 190. ő. e. (1954. augusztus 18.) 3. BEÉR: A helyi tanácsok... i. m. 167.