Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
VI. FEJEZET: EREDMÉNYEK
csak kiemelte belőle az önigazgatást és az alapvető állampolgári jogok garanciáját, és a baloldali totális állam szolgálatába állította a szovjeteket. Közép-Európában mindez azért nem valósult meg, mert a társadalmak sokkal közelebb álltak a tőkés viszonyokhoz: a burzsoázia vezető szerepe jelentősebb volt, a polgárosult középrétegek arányai is magasabbra emelkedett az oroszországinál, így a munkásosztály tagjainak célja nem a sajátos közép-európai kapitalizmus teljes megdöntésére, hanem a középosztályba történő beintegrálódásra irányult. Ezért tartós baloldali berendezkedések nem jöttek létre — a leghosszabb életű éppen a magyar tanácsköztársaság volt 1919-ben —, mi több: a szovjet-oroszországi tőkésellenesség megnyitotta az utat a jobboldali diktatúrák és a keresztény-nemzeti-konzervatív politikai irányzatok felé, mivel azok következetesen a szocialisztikus elvek ellen léptek fel programjaikban, ezért a pénzemberek nagyobb garanciát véltek felfedezni bennük, mint egy esetleges baloldali, kollektivizáló átalakulásban. Ennek következtében a két világháború között a szovjet közigazgatás átvételére Magyarországon sem kerülhetett sor. A második világháború még be sem fejeződött, de az európai érdekövezeteket Teheránban (1943) és Jaltában (1945) a szövetségesek már felosztották egymás között, amelyből a hidegháborúként emlegetett gazdasági-politikai és fegyveres szembenállás kialakulása ontológikusan következett. Ebben a Szovjetunió 1945 és 1948 között valamennyi kelet-közép-európai államot a vonzásmezejéhez kötött; ehhez a helyi kommunista pártok Moszkvából irányított tevékenységét használta fel. így hazánkban is a tágkoalíciót 1947-től felváltotta a szűkebb koalíció, végül 1948-ban a szűkkoalíció valójában az egypártrendszert jelentette. 599 A hagyományos pénznemek szuperinflációja pedig megteremtette a Nyugat-Európától való gazdasági elszigetelődés szükséges feltételeit is. Ezzel egy sajátságos történelmi helyzet alakult ki a közép-európai térségben: a társadalmi, a gazdasági, a politikai és a közjogi berendezkedés egyszerre vált átmenet nélkül átalakíthatóvá. Ekként terjedtek el a szovjet típusú tanácsok is a „szocialista" államokban, amelyek Jugoszlávia kivételével lényegében az orosz közigazgatási megoldás recepcióját eredményezték kisebb eltérésekkel. Magyarország sem lehetett kivétel ez alól, ezért az alkotmány elfogadása után az első közjogi reformok egyikeként 1950-ben egy „tollvonással" megszüntette az országgyűlés a törvényhatósági típusú közigazgatást, s helyette — két szakaszban — bevezette az új modellt. Az első tanácstörvény vitájánál érdemi ellenvélemény nem hangzott — nem is hangozhatott — el, miként az azt továbbfejlesztő 1954. évi és 1971. évi tanácstörvény tárgyalásakor sem. Ugyanakkor a korabeli jogpolitika „érzékenységét" mutatta, hogy a tanácsokat legtöbbször törvényi szinten, az országgyűlés által szabályozták, így pro forma azok a népképviseleti szerv alkotásai és így a lakosság képviseleti elven kinyilvánított akarata voltak. A felszólalásokat valószínűleg előre központilag írták meg, így a plenáris vita voltaképpen egy szükséges, de előre megrendezett „előadás" volt. Érdekes itt megjegyezni, hogy mind599 PÖLÖSKEI FERENC-GERGELY JENŐ-IZSÁK LAJOS: Magyarország története 1918-1990. Bp., é. n. 183-211., hazánk és a Szovjetunió viszonyáról lásd CHARLES GATI: Magyarország a Kreml árnyékában. Bp., 1990.