Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
VI. FEJEZET: EREDMÉNYEK
VI. FEJEZET EREDMÉNYEK 1. § A TANÁCSOK MŰKÖDÉSÉNEK ÉRTÉKELÉSE A szovjetek kialakulásával egy új közigazgatási forma jelent meg Európában, amely célja az önkormányzati és a centralizált igazgatás elemeinek ötvözése útján olyan struktúra kialakítása volt, amely biztosítja a munkás-paraszt szövetség — lényegében a proletárdiktatúra — hatalmának gyakorlását az állam működésének minden szintjén. Oroszországi létrejötte nem véletlen volt: a huszadik század elején — már az első világháborút megelőzően — kialakult a torlódott szerkezetű vagy duális társadalom, amely a tőkés gazdasági rendszerre jellemző társadalmi rétegek mellett és azok felett tartalmazta a tradicionális szektor valamennyi, korábbról öröklött elemét. 597 Ebben Oroszországban a tőkés felsőréteg (burzsoázia) aránya szám szerint csekély volt, polgárság pedig nyugat-európai értelemben véve nem is létezett igazán. Ugyanakkor a polgárosulás folyamata mégis megindult, így kifejlődött az igény a polgári demokratikus átalakulásra. Azonban a forradalomhoz nagyobb társadalmi erő lévén szükséges, már 1905-ben, de különösen 1917-ben a cári neoabszolutizmus ellen fellépő modern társadalmi szektor vezető elitjének együtt kellett működnie a pauperizált munkássággal és a földközösségekből kivált, ám újra nem szerveződött parasztsággal. 598 A munkások és parasztok érdekvédelmi, ideológiai és politikai önszerveződései — az országon belül és azon kívül is — előre számoltak ezzel az egymásrautaltsággal, s azzal is, hogy társadalmi túlsúlyuknál fogva a polgári forradalmat a burzsoázia akarata ellenére tovább tudják formálni egy baloldali hatalomátvétel irányába. Miután ez 1917 októberében megtörtént, szükségképpen hozzákezdtek egy, tulajdonképpen minta nélküli, de elméletben már kimunkált államberendezkedés megvalósításához, amelynek lényeges részét képezték a forradalom idején szervezett munkás-paraszt hatalmi szervek, a szovjetek is. A hierarchikusan kialakított közigazgatás lehetővé tette az állam és a társadalom egészének — ha nem is közvetlen, de — hatékony ellenőrzését a tőkés viszonyok felszámolása érdekében. A háborút követő intervenciós hadiállapot is segítséget nyújtott ehhez, mivel a korábbi állam szerveinek folytonosságát így sem elvben, sem a gyakorlatban nem lehetett biztosítani. A létrejött szovjetrendszer pedig működőképesnek bizonyult egy olyan államban, amely ugyan a demokrácia diadalának tekintette önmagát, a valóságban azonban hamar a diktatúra felé fordult. Az 1929 után kialakuló sztálinizmus a politikai irányítás eszközét látva benne nem változtatott a rendszer alapjain, 597 MÓZES MIHÁLY: AZ ipari forradalmak kora. Bp., 1990. 27., 90-93. 598 HORVÁTH PÁL: A középkori falusi földközösség jogtörténeti vonásai. Bp., 1960. 134-144., ARATÓ ENDRE: Kelet-Európa története a 19. század első felében. Bp., 1971. 455-462.
