Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

V. FEJEZET: A SZEGEDI TANÁCS JOGALKOTÓ TEVÉKENYSÉGE

évi fontosabb normáit ismertetjük, mivel ez tekinthető a több évtizedes fejlődési folyamat „majdnem" végeredményének. A számos módosításra egyébként az országos jogszabályok viszonylag gyakori változása is okot szolgáltatott.

577 A tanácsrendelet hatálya kiterjedt a Szeged megyei város területén tartott állandó és alkalmi vásárokra, piacokra és a vásárcsarnokokra, továbbá arra, aki ott eladott, vásárolt, a piac rendeltetésszerű üzemeltetésével összefüggésben bármilyen más tevékenységet végzett vagy ott tartózkodott. A vásárok és piacok fenntartója maga a város tanácsa volt, a hatósági engedélyezéssel összefüggő teendőket a vb hivatal, az üzemeltetési feladatokat pedig a Városi Tanács Szolgáltató Üzeme végezte el. Ennek keretében az utóbbi gondoskodott a vásárterek, a piacterek és a vásárcsarnokok tisztántartásáról, az árusításhoz szükséges tárgyi eszközök biztosításáról, a termelők és az árusok elhelyezéséről, a napi helyhasználat kijelöléséről, a helypénzek és a bérleti díjak beszedéséről, egyes rendészeti és közegészségügyi feladatok ellátásáról, az állatorvosi szolgálat megszervezéséről állatvásárok alkalmával, továbbá a statisztikai felmérésekről és az országos vásárok helyének, időpontjának, jellegének közzétételéről. A rendeletben meghatározták, hogy milyen vásárokat hol és mikor lehet megrendezni Szeged területén. E szerint léteztek országos vásárok (alkalmanként), heti állatvásárok (minden vasárnap), heti kirakodóvásárok (minden szerdán és szombaton), autóvásár (minden vasárnap), napi élelmiszer piacok (mindennap), élelmiszer nagypiac (szombat, vasárnap kivételével minden nap), használtcikk piac (mindennap) és búcsúvásárok (dátum szerint konkrétan meghatározott időpontokban) a város különböző pontjain. A piactereken állandó és eseti árusító hellyel rendelkeztek a termelők; eladni általában csak az árusítási időn belül, meghatározott esetekben azon túl is lehetett.

578 A Szeged városára utaló ajándéktárgyakat, dísztárgyakat és bazárárut kínáló kereskedők búcsúvásáron csak azokat a termékeket hozhatták forgalomba, amelyek értékesítésére a vb művelődési osztálya előzetesen engedélyt adott. Azok a kereskedők, akik képző-, ipar- és népművészeti jellegű tárgyakat árusítottak, a felhasznált alapanyagtól függetlenül szintén csak a művelődési osztály engedélyével kínálhatták portékáikat. Élelmiszerpiacon és nagypiacon növényi szaporítóanyagok közül meghatározott termékek csak engedéllyel voltak árusíthatók, kivéve például a hagymás dísznövények gumóit, a rózsatöveket és a fenyőfákat karácsonyfaként december 10. és 25. között. Kizárólag olyan növényi terméket hozhattak forgalomba a kereskedők, amelyek a növény-egészségügyi szabályoknak megfeleltek. Vásárokon és piacokon szeszesital nem volt értékesíthető. Az élelmiszer nagypiacon (Marx tér, napjainkban Mars tér) csak viszonteladók (állami, szövetkezeti kereskedelem és magánkereskedők), vala(6. szám) 4-30., 4/1982. sz. tanácsrendelet a vásárokról és a piacokról szóló 2/1981. sz. tanácsrendelet módosításáról. Közlöny, 1982. november 10. (5. szám) 9-10., 65/1984. sz. vb határozat a vásárigazgató tanács ügyrendjéről. Közlöny, 1984. június 30. (6. szám) 19-21., 10/1986. sz. tanácsrendelet a vásárokról és piacokról. Közlöny, 1986. október 31. (6-7. szám) 5-22., 145/1987. sz. vb határozat a piacok lakosságellátó szerepéről. Közlöny, 1987. október 31. (9-10. szám) 4-5., 9/1989. sz. tanácsrendelet a vásárokról és piacokról szóló 10/1986. sz. tanácsrendelet módosításáról. Közlöny, 1989. július 7. (6. szám) 7-12. 577 Az 1986. évi rendelet például a vásárokról és piacokról szóló 7/1984. (VIII. 23.) BkM rendelet végrehajtása érdekében készült. 578 10/1986. sz. tanácsrendelet a vásárokról és piacokról. Közlöny, 1986. október 31. (6-7. szám) 56., 14-16.