Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

V. FEJEZET: A SZEGEDI TANÁCS JOGALKOTÓ TEVÉKENYSÉGE

mint közületek vásárolhattak. Magánszemélyek használt tárgyaikat csak az országos kirakodó vásárokon és a használtcikk piacon (Szent István tér) hozhatták forgalomba.

579 A piacterek szakosítását — a szakmák és árusítók elkülönítését — a vb hivatal végezte különböző hatóságok véleményének meghallgatásával. A szakosított területeket a Szolgáltató Üzem táblákkal jelölte meg. Helyhasználati engedélyt határozott vagy határozatlan időtartamra szintén a vb hivatal adott ki azok számára, akik működési engedéllyel, magánkereskedői vagy iparigazolvánnyal bírtak. Egy árus egy piacon csak egy árusító hely létesítésére kérhetett engedélyt, kivéve az állami és szövetkezeti kereskedelmet. Az egyéb árusoknak a napi helyhasználathoz helypénzjegyet kellett vételezniük. Az áru felhozatala, elhelyezése, valamint az árusító sátrak felállítása a piac (a vásár) nyitó időpontja előtt két órával vehette kezdetét, az összecsomagolás pedig a befejező időpont után legfeljebb egy óráig tarthatott. A helyhasználó a jogszerűen szerzett árusító helyét másnak ideiglenesen sem engedhette át, az engedély sem volt átruházható. Lehetőség volt asztalbérlet létesítésére is a Szolgáltató Üzem által kihelyezett asztalok tekintetében.

580 A fizetendő díjakat a helypénzdíj szabás nevű táblázatból lehetett megállapítani. Az állandó árusító pavilonnal elfoglalt terület után fizetendő díjat négyzetméterenként és havonta határozták meg aszerint, hogy a Marx téren vagy egyéb piacon árult és milyen tevékenységet végezett a kereskedő (zöldség-gyümölcs, vegyes élelmiszerárusítás, vendéglátás, sütögetés, cukorkaárusítás, egyéb). A napi helyhasználat díja állatok esetében egységesen annak figyelembe vételével alakult, hogy milyen és mennyi jószágot árusítottak, valamint hogy azokat padról, állványról, földről vagy járműről kínálták-e. Külön díjtétel vonatkozott a járműkereskedelemre és a piaci asztalhasználatra. Azzal szemben, aki a helyhasználati díjat késedelmesen fizette, pótdíj kiszabásának volt helye. A helypénz teljes vagy részbeni elengedésére a vb hivatal adhatott engedélyt.

581 A rendelet arra vonatkozóan is pontos rendészeti szabályokat fogalmazott meg, hogy miként lehet a vásár vagy piac területén közlekedni, szállítani, valamint hogyan szabad vagy éppen nem szabad egyes termékeket árusítani (pl. fel-alá járkálva). Az állatvásárokon állatorvos jelenléte is kötelező volt. A piacokon és a vásárokon a kereskedelmi, a közegészségügyi, az állategészségügyi, a tűzrendészeti, a mérésügyi, a minőségvédelmi, a növény-egészségügyi, a statisztikai és a rendőri szervek, valamint piaci ellenőrök végezhettek ellenőrzési tevékenységet. Az árusítási jogot megvonhatták attól, aki magatartásával súlyosan sértette a rendet; erről a vb hivatal intézkedett határozati formában, s az időtartama egy naptól két évig terjedhetett. Ezen túlmenően szabálysértést követett el, aki az árusítóhelyeket használaton kívüli göngyölegekkel vagy a vásári, piaci tevékenységet nem szolgáló eszközökkel foglalta el, aki helykijelölés nélkül vagy nem aszerint foglalt helyet, aki kitiltó határozat ellenére a piac vagy vásár területén árusított, valamint aki a megállapított napi helypénz fizetését felszólítás elleUo. 6-7. Uo. 7-8. Uo. 11., 16-18.