Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

V. FEJEZET: A SZEGEDI TANÁCS JOGALKOTÓ TEVÉKENYSÉGE

felügyelettel megbízott személynek gondoskodnia kellett arról, hogy az eb a gyalog­járdákat, sétányokat, parkokat, utakat és a lakóházak közös használatú területeit ne szennyezze, ha mégis megtette, a szennyeződést azonnal eltávolítani tartozott az állat tulajdonosa. 567 A harapós vagy támadó természetű kutyákat biztonságosan megkötve kellett őriz­ni, a ház bejáratára pedig az ilyen kutyára utaló figyelmeztető táblát szembetűnő mó­don ki kellett helyezni. Tilos volt ebet a vendégforgalom számára nyitva álló nyilvá­nos helyiségekbe, az élelmiszerüzletekbe, a vásárcsarnokok vagy piacok területére, a közvágóhídra, az élelmiszer-feldolgozó üzemekbe és az élelmiszerraktárakba, vala­mint a nyilvános fürdőkbe, az oktatási, egészségügyi, szociális, kulturális intézmények területére, az ügyfélfogadást végző közintézményekbe, továbbá a diák- és munkásszál­lásokra bevinni vagy azokban tartani. Közforgalmú közlekedési járművön csak az ott érvényben lévő szabályok szerint lehetett kutyát szállítani. Több lakást magába foglaló lakóházban lakásonként csak egy eb volt tartható, azonban a tulajdonosnak előzetesen ki kellett kérnie mindazok hozzájárulását, akiket az állat zavarhatott. Kérelemre a mezőgazdasági és élelmezésügyi hatóság egynél több kutya tartását is engedélyezhette a közegészségügyi és járványügyi szolgálat vélemé­nyének beszerzése alapján. Zártkertben szintén egy eb volt tartható. Az tulajdonos kö­teles volt az állatát úgy tartani, hogy az mások nyugalmát ne zavarja, más életét, testi épségét, egészségét ne fenyegesse és anyagi kárt se okozzon. A hatóság indokolt eset­ben az ebek tartását meghatározott helyen megtilthatta, vagy a már ott élő kutya eltá­volítását rendelhette el. 568 Az ebek tartására vonatkozó szabályok azonban az állatok számára védelmet is jelentettek, ugyanis — bár az állatkínzás akkoriban még nem volt bűncselekmény — a rendelet kifejezetten tilalmazta a kutyák kínzását vagy szándékos elhagyását (kitételét). Ezen felül a gazdája köteles volt az ebet kielégítően gondozni, betegség esetén gyó­gyíttatni. Ha valaki a kutyáját már nem kívánta tovább tartani és elajándékozás útján sem tudta máshol elhelyezni, a Magyar Állatvédő Egyesület Csongrád megyei telepé­nek vagy a Városgazdálkodási Vállalat gyepmesteri telepének fel kellett ajánlania. Az utóbbi az eb átvételét nem tagadhatta meg. Ugyanakkor a gazdátlan vagy kóbor kutyá­kat a gyepmesteri telep befogta és elszállította; ezt a rendelkezést kellett alkalmazni a tiltott helyen szabadon engedett kutyákra is. A befogott ebet nyolc napon belül lehetett kiváltani tartási költségeinek megtérítése mellett. A ki nem váltott kutyákkal a gyep­mesteri telep szabadon rendelkezett. A tulajdonos az ebet csak higiénikusán, megfelelő körülmények között tarthatta, betegség esetén az állategészségügyi szabályok szerint kellett eljárnia. Ha a kutya embert mart (harapott), a tulajdonos haladéktalanul köteles volt ennek tényét és a sérült személy adatait a körzeti állatorvosnak, valamint a Közegészségügyi és Járványügyi Szolgálatnak bejelenteni. E kötelesség a megsérült emberre is kiterjedt. 6/1982. sz. tanácsrendelet, i. m. 4-5. Uo. 5-6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom